Szokatlan mű premierjére készülhetünk a kolozsvári színházban

Az Ivanovék karácsonya cím meghitt hangulatú történetet sejtet, de a darab középpontjában egy brutális gyilkosság áll, Ivanovékról pedig szó sem esik benne.

(forrás: transindex)

Szokatlan műnek a premierjére készülünk – kezdte a Kolozsvári Állami Magyar Színház legújabb bemutatójának, az Ivanovék karácsonyának az ismertetőjén Tompa Gábor, a színház igazgatója, majd így folytatta: – „Egy abszurd, groteszk, szürreális műről van szó, amelynek a cselekményét szinte lehetetlen összefoglalni. AzIvanovék karácsonyában szó sincs Ivanovékról – legalábbis név szerint nincs –, szó sincs Ivanovról vagy Csehov művére történő utalásról. Valószínűnek tartom inkább, hogy rólunk szól, azokról az Ivanovokról, akik bármilyen diktatórikus, a szabadságukat korlátozó, az egyén elembertelenedésén vagy az emberi gondolkodás felbomlásán dolgozó rendszerekben élnek.”

Az orosz abszurd egyik megteremtőjének tartott Alexandr Ivanovics Vvegyenszkij drámája Tompa elmondása szerint a nyelvét és az üzenetét tekintve kortárs darabnak tekinthető. Szerkezete epizodikus, a történet jelenetek laza láncolatán keresztül épül fel. És noha a cím meghitt hangulatú történetet sejtet, a darab középpontjában egy brutális, horrorisztikus gyilkosság áll. Tompa ismertetője szerint a mű olyan dramaturgiának az előfutára, ami később klasszikussá vált. 
 

	Ivanovék karácsonya Karácsony előtti este a Puzirjov szülők balettet néznek a színházban, e közben a dada a gyermekeket fürdeti. Szonya Osztrova, 32 éves kislány visszafelesel a dadának, aki dühében egy baltával levágja a gyermek fejét. A rendőrök letartóztatják a dadust, a hazatérő szülők rémüldöznek, majd szeretkeznek. A tragikus események dacára a szülők úgy döntenek, hogy másnap a Puzirjov család megüli a karácsonyt. Közben a favágók az erdőben a karácsonyfákat vágják, ezekből visznek majd egyet Puzirjovéknak is. A dadát előbb elmegyógyintézetbe viszik, de az orvos egészségesnek ítéli meg, így bíróság elé kell állnia. A bírósági tárgyaláson a bírák egymás után halnak meg. Végül a Puzirjov család karácsonyestjét látjuk, ahol a család minden tagja meghal az est végére.

Nagyon megfogott az a világlátás, az a dramaturgia, amely természetesnek veszi, amit máskor mindig külön kihangsúlyozunk, mint az abszurd vagy a szürreális – indokolta a darabválasztást a szabadkai Urbán Andrásrendező. A darabról elmondta, a mű sajátos költészete foglalkoztatta, az a konceptualista nyelv, mely nem a reális valósághoz képest teszi abszurddá a művet. Gyarmati Katadramaturggal közösen vendégszövegeket is beépítettek az előadásba, Urbán elmondása szerint viszont a vendégszövegek és a dramaturgia intervencióik ellenére 90 százalékban a Vvegyenszkij-féle szövegre alapoz az előadás. 

„Vvegyenszkij korántsem konszolidált az irodalmi és a dramaturgiai struktúrákkal, illetve konvenciókkal kapcsolatban. Folyamatosan bátran használja a meglepetést, a váratlan, a konvencionálisnak ellentmondó közlést. A generációs, társadalmi kereteknek a felrúgása folyamatosan jelen van. Például nagyon érdekesek az írói utasítások, így a 82 éves kisfiú vagy a 37 éves kislány” - mondta.

Gyarmati Kata dramaturg a darab kapcsán azt emelte ki, hogy meg kellett nézniük azt a kontextust, amelyben született. „Tényleg fel kellett oldani az irreális és a reális közötti ellentmondást, hiszen Vvegyenszkij csoportjának is az volt a lényege. Ebben a darabban nem a klasszikus értelemben beszélhetünk lineáris történetmesélésről, a történet elmesélésének módja tudja színházzá varázsolni” - mondta Gyarmati. 
 

	Alexandr Ivanovics Vvegyenszkij 1904-ben született Szentpéterváron. Alkotásai az 1920-as évek orosz avantgárd művészetében gyökereznek, de Vvegyenszkij továbblépett, az orosz abszurd egyik megteremtője, képviselője. Az 1926-ban alapított OBERIU csoport tagja. A csoport betiltása után gyermekverseket ír. 1941-ben másodszor is letartóztatják, a táborba menet, útközben hal meg. Fennmaradt művei csak nemrégiben kerültek elő, köztük az Ivanovék karácsonya is.

Antal Attila zeneszerző beszámolója szerint a produkció hanganyaga együtt született meg az előadással, így az szerves része lesz annak, dramaturgilag alátámasztott, és hangulatában is segíti azt. Carmencita Brojboiu díszlet- és jelmeztervező bevallása szerint tartott az Urbán Andrással való találkozástól, de félelme alaptalannak bizonyult, rövid eligazításokból is megértették egymást.

(transindex.ro)