Vásárhelyi Antal kiállítása Nagybányán

A felület és a végtelen között címmel nyílik kiállítása Vásárhelyi Antal képzőművésznek Nagybányán, 2025. szeptember 10-én, szerdán 15 órától a Nagybányai Művészeti Múzeumban.

A rangos művészeti esemányen Vásráhelyi Antal munkaái mellett a nagybányai op-art nagymesterének Olos Mihai (1940-2015) munkái is láthatóak. 

A kiállítást Kelemen Hunor az RMDSZ elnöke nyitja meg, a kiállítás kurátora Strebeli Robert.

Vásárhelyi Antal 1950-ben született Szatmárnémetiben. Képzőművészeti és grafikai tanulmányait Bukarestben végezte 1969–1973 között. 1979-ben Magyarországon telepedett le, ahol aktívan bekapcsolódott a művészeti életbe, képzőművészeti köröket, kiállításokat szervezve, illetve különböző képzőművészeti folyóiratokat szerkesztésével. 1989–1999 között Nürnbergben élt és dolgozott.  2000–2014 között a Magyar Rézkarcoló és Litográfus Művészek Egyesületének és a Galéria IX-nek az elnöke és vezetője volt, több mint 150 tárlatot rendezve. Tematikus kiállításokat szervezett: Hommage à M. C. Escher (1998), Tudomány a művészetben – Művészet a tudományban(1999) címmel. Tanulmányutakat tett Finnországba (1983), Franciaországba (1984), Japánba (1999), Romániába (2007), Olaszországba (2008), Dániába (2009), Izlandra, Máltára (2010), Párizsba (2017), Kambodzsába és Thaiföldre (2019). Előadásokat tartott a The International Academy of Media Arts and Sciences lamas, Gifu, Japán (1999), a Budapesti Művészeti Egyetemen (2007) és a kolozsvári Művészeti Múzeumban (2016). Számos romániai művésszel tart fenn szakmai kapcsolatot, az elmúlt évtizedekben meghívott kiállítóművészként szerepelt Bukarestben, Csíkszeredában, Déván, Zsilvásárhelyen, illetve Kolozsváron.

„Vásárhelyi Antal képei a szimbólumok nyelvét beszélik, amely az egyértelműség és a sokértelműség, a bizonyosság és a bizonytalanság tereibe helyezi a szemlélőt. Olvadékony és hűvös az idő, a világról lekoptak a színek, mint felesleges és értelemzavaró akcidenciák, eltűnnek a hegyek és a völgyek, a bolygót és az emberi világot valamennyi alkotásával a szent tér, a szakrális temenos, a világ nyüzsgéséből, a profanum vulgustól leválasztott, architekturális tér képviseli. Az épített, azaz gondolatban megtervezett, absztrakciókkal kiszámított, előzetesen csak gondolatban létező térstruktúra képviseli az ő képi világában mindazt, amit ezen a világon képesek vagyunk mi emberek megteremteni, belakni, jelentéssel felruházni és örökül hagyni magunk után”. (Péterfy Gergely)