Új elnök, új remények

Lehet történelmi pillanat is – ez mindig később derül ki –, de mindenképpen nagy horderejű esemény, hogy tegnaptól új elnöke van Romániának. Az a tény, hogy Klaus Johannis első munkanapja éppen a kommunista diktatúra bukásának 25. évfordulójára esik, különös súllyal nyom a latba abban az országban, amelyben hét hete még igen kevesen hitték, hogy egy nem román és nem ortodox személy elnyerheti az ellopott ’89-es forradalom utáni zűrzavaros évtizedek által megviselt, félrevezetett, kiábrándult választók bizalmát. Ez is egy kisebbfajta forradalom volt, és reméljük, hogy már az igazi.

A hétvégén két elnök beszélt az ország népéhez. A távozó Traian Băsescu szombaton egyféle beszámolót tartott, amelyben többek között azt is állította, hogy a hazai átlagbér és az átlagnyugdíj tízévi uralkodása alatt háromszorosára nőtt, Románia pedig biztonságban van, sőt, hamarosan a schengeni és az euróövezetnek is tagja lehet. Reális helyzetértékelést kínált, de állításai vitathatóak, és vitatják is ezeket, mint ahogy egész tevékenységét; érdeméül azt írják fel, hogy (jól-rosszul, de) sikerült ellensúlyt tartania a baloldalnak. Kétszeri felfüggesztése jelzi, olykor túlságosan messzire ment, és bár ő szereti az igazság bajnokának és áldozatának nevezni magát, 2012-ben bizony többen szavaztak a menesztésére, mint 2007-ben a maradására. Tehát nem a lakosságnak, hanem a rendezetlen választói névjegyzéknek, azaz az általa támadott kormány trehányságának köszönheti, hogy második mandátumát is végigvihette. Erről azonban hallgatott, ahogy arról is, hogy a schengeni csatlakozás a moldovaiaknak – egy nem uniós ország polgárainak – túl könnyen osztogatott román állampolgárság miatt késik. Jó­kedvűen búcsúzott, valószínűleg nem sokáig marad távol a zavaros politikai vizektől.

A legkevesebb, amit az utódjától elvárnak bel- és külföldön, az, hogy adja vissza az államelnöki tisztség matrózkocsmai szintre süllyedt méltóságát. Ennél azonban sokkal többet ígért a vasárnap hivatalba lépett Klaus Johannis. Átgondolt, jól felépített beköszönő beszéde a társadalom minden fontos ágazatát érintette, és mélyreható, lényeges, tartós változásokat ígért: először az alkotmányban és a választási törvényekben, aztán a gazdaságban, de legfőképpen a men­talitásban. 

Addig lesz nehéz, amíg Románia politikusai megtanulják, hogy nem saját egyéni érdekeik, hanem az ország javának előmozdításáért vannak, és itt lesz ellenállás, de csak így lehet olyan országot építeni, ahova a kivándorolt fiatalok haza is akarnak majd telepedni, és ez a cél – jelentette ki, és ahogy felsorolta a tennivalókat, hirtelen minden egyszerűnek látszott. Hiszen ezt tudtuk, ezt akartuk mind, akik jobb életben reménykedünk, huszonöt éve.

erdely.ma, 3szek.ro