rmdsz 1
2024. április 20., szombat Konrád, Tivadar napja
árfolyam:
1 euro = RON
1 dollár = RON
100 forint = 0 RON

A nagybányai Polgári Leányiskola története

| Vélemények 0 | Nyomtatom | A+ | A-

Őseink által reánk hagyott javakra nem vigyázunk! Az egykori Polgári Leányiskola Felsőbánya utcai épületének részleges összedőlése apropóján ezen iskola megszületéséről és a jelzett épület felépítéséről számol be röviden, a város levéltárában őrzött okmányok alapján, Balogh Béla, ny. levéltáros a Bányavidéki Új Szóban.


Az iskola létesítésének szükségessége 1892-ben merült fel. Az ötlettel az akkori polgármester, Thurman Olivér állt elő. A városi képviselők támogatását megszerezve, a Szatmár megyei polgári leányiskolához fordult, majd a közoktatásért felelős vallás és közoktatásügyi miniszternél kihallgatáson igyekezett bíztatást nyerni.

Abban az időben – a hatosztályos, kevéssel korábban állami kezelésbe került nagybányai gimnáziumon kívül – a szűkebb környezetben csupán hat osztályos elemi iskolák léteztek, és a leánygyermekek továbbtanulására nem volt mód. A város területén élő polgárok, tisztviselők, a bányák vezetésével megbízott, vagy az erdőgazdálkodást irányító műszakiak és más értelmiségiek egy állami polgári leányiskola megszervezését látták szükségesnek, így a városi képviselő testület, 1893. május 10-i gyűlésén, az iskola létesítése mellett döntött. Az oktatásért felelős állami szervekkel kötött szerződés értelmében „Nagybánya városa kötelezettséget vállalt, hogy az állam által már az 1893/ 94-es iskolai évre felállítandó polgári leányiskola ideiglenes elhelyezéséről gondoskodni fog addig is, míg az iskola felállításától számított három év alatt, saját költségen iskolaépületet építtet, hogy ezt fűtéssel és világítással állandóan ellátja, végre hogy a tanintézetnek az 1893-as év négy utolsó hónapjára esedékes összes személyi és dologi kiadásait viselni fogja.” Ezt követően, a város által bérelt magánházakban az oktatás meg is kezdődött: előbb két, a következő évben a harmadik, majd a negyedik osztály is beindult.

Az iskola saját épületének felépítése körül azonban nem ment minden simán. A város elvben megegyezett az országos pénzügyi tárcával, hogy a kereszthegyi bányakitermeléshez tartozó, a Felsőbánya utcai volt görög katolikus templommal szomszédos magtárépületet és annak területét megkapja, hogy a lebontandó magtárépület helyén az új iskolaépületet felépítse. A megegyezés értelmében a telek és vele együtt az új iskolaépület is telekkönyvileg a kincstár tulajdonában marad, csupán az iskola megszűnése esetén kerülne a város tulajdonába. Ellenszolgáltatásként még azt is kikötötték, hogy a Felsőbánya utcát a Zazar, pontosabban a kereszthegyi híd irányába (a görög katolikus templom és cinterem valamint az új épület között) a város saját költségén, egy 10-11 m széles új utcával köti össze.

Az iskolaépület terve – Nagy György műszaki tanácsos és nagybányai városi mérnök munkája alapján – 1896 áprilisában el is készült, majd három évvel később az új utca terve is megvalósult, de a pénzügyminisztériumi huzavona miatt késett a középítési pályázat kiírása. Végül, az iskola felépítésére tett öt ajánlat elbírálása után, a város Marosán Gyirászin János nagybányai vállalkozóval kötött szerződést az építésre, aki az építési tervben és költségvetésben megállapított 31.985 forint és 88 krajcáros árhoz viszonyítva 5%-os engedményt tett. Az építkezést 1899 júliusában meg is kezdték, és jó szervezéssel, intenzív munkával annyira haladtak, hogy 1900. szeptember elsejétől a tanítás már az új iskolatermekben indulhatott. Főként a külső munkálatokon még dolgoztak ugyan, de egy 1901. május 25-i városi képviseleti gyűlés megállapítása szerint is „most már az út is teljesen ki van építve és az épület előtt lévő szabadtér is körül van kerítve.”

Az építés alatt több, előre fel nem számított munkát is el kellett végezni, ezért a végelszámolásnál, a vállalkozó kérését jóváhagyva, „az állami polgári leányiskola építésére Nagybánya városa 32.692 forint 85 krajcár összeget adott ki.” Annak figyelembevételével, hogy a város és az állam szervek közti előzetes megállapodás a várost 30.000 forintos építési értékre kötelezte, a helyszínen történt felülvizsgálat alapján, 1902 márciusában 2.692 forint 85 krajcárnyi túlfizetést állapítottak meg, melynek megtérítését a városi képviselőtestület az állami kincstártól kérte. S ezzel az új utca felépítésének költségeit még fel sem számolták, ez egészében a várost terhelte!

A kért pluszkiadást a város soha sem kapta vissza, ezért a zúgás, zsörtölődés még sokáig eltartott. Fő céljukat azonban a város polgárai teljesülni látták: az új, tágas és világos iskolaépületben a lehető legjobb körülmények között folyt az oktatás és nevelés. Amint azt Vánk Sándor tanár úr: „Nagybányai magyar nyelvű közoktatás a XX. században” című igényes munkájából is megtudhatjuk, 1908-ban a város a villanyvilágítást is bevezette, 1911-ben pedig, a városi vízvezeték révén, a friss ivóvíz is megérkezett az épületbe.

Az 1917/1918-as tanévben fennállásának 25. évfordulójáról emlékezett meg az az iskola. Ez idő alatt 780 leány végezte el az iskola IV. osztályát, mellettük 474 személy kézimunkát, 90 pedig kereskedelmi szakoktatást is nyert.

1919. június 2-án az iskolát a román állam vette tulajdonába, a magyar nyelvű oktatás megszűnt és csupán 1940 kora őszén indult újra. Ekkor azonban az István torony és a Szentháromság római katolikus templom szomszédságában ma „Petre Dulfu” nevét viselő iskola termeit látogatták a leányok. A nagybányai polgári leányiskola létezésének végére az 1948 augusztusi tanügyi reform tett véglegesen pontot. Időközben, 1931-től, a Máramarosszigetről Nagybányára költözött román görög katolikus püspökség székhelye lett a Felsőbánya utcai épület. 1948 augusztusában a görög katolikus egyház sorsa is ellehetetlenült: a kommunista vezetés alá került bukaresti kormányszervek – a római pápától való függőség kizárása céljából – az egyházat dekrétummal megszüntették.

A XX. század közepén az egykori polgári leányiskola épülete az akkor létrehozott vegyészeti technikai iskola székhelye lett. Viszonylag rövid működés után ez az iskola is más épületbe költözött, így az 1960-as évek közepén az addig szatmári székhellyel működő tartományi építészeti tervező intézet vette birtokába a Felsőbánya utcai épületet. Évek múltán ez is tovább költözött – a mai Culturii utcában épített modern székházat – a szabaddá vált iskolaépületbe pedig a máramarosszigeti kötöttárú-gyár nyitott fiókrészleget. Ez utóbbi az 1990-es években szintén feloszlott.

A polgári leányiskola egykor pompázó épülete gyors pusztulásnak indult, majd a Felsőbánya útra néző frontja a közelmúltban szemünk láttára beomlott. Helyi hírek szerint a megrongálódott épületet most Nagybánya városi kormányzata szeretné megszerezni és restaurálni, a bukaresti szervek akadékoskodása miatt azonban félő, hogy ez nem valósul meg, az egész épület tönkre megy és lebontásra kerül. Ha ez megtörténik, a 300 évvel ezelőtt lezajlott utolsó erdélyi tatárbetörés emlékére emelt kapnikbányai obeliszken látható „HIC FUINT TARTARI” (a tatárok itt voltak) példájára az egykori nagybányai polgári leányiskola épületének helyére is rövidesen kiírhatja az utókor: „HIC FUINT BARBARI!”

Balogh Béla nagybányai nyugalmazott levéltáros idén a XIX. század közepétől 1948-ig Nagybányán létezett két közművelődési egyesület – a Kaszinó (1834) és a Polgári Olvasókör (1869-ben alakult) – történetére vonatkozó levéltári anyagot kutatta, az egykori Polgári Leányiskola Felsőbánya utcai épületének részleges összedőlése apropóján viszont ezen épület rövid történetét is dokumentálta. 

A Kaszinó mintájára, hasonló célkitüzéssel alakult meg a a Polgári Olvasókör, amely az iparospolgárság társadalmi tömörülését és művelődését szolgálta. Mindkét intézmény járatott újságokat, volt kölcsönkönyvtára és már saját otthona is, szép nagy épülete kerttel, akár idősebb testvéregyesületének, a Kaszinónak. 

2016-ban a hajdani Polgári Olvasókör épületének felújítási munkálatai közben emléktáblát találtak az egyik belső fal vakolata alatt, melynek szövege: "Az Ezeréves Magyarország emlékére  a Nagybányai Polgári Olvasókör 1896 július 4."

A nagybányai Polgári Olvasókör 1869-ben alakult meg 5000 kötetes könyvtárral és keretén belül dalegylet is működött. A Polgári Olvasókör épülete előtti téren (a mai Rendőrfelügyelőség épülete helyén) állt egykor Lendvay Márton szobra.

VÉLEMÉNYEK, cikk kommentek



Reklam


k rmdsz
Uj Szo

PIACZ, apróhirdetések

Személyi kölcsönök egyszerű formaságokkal Jó reggelt kívánok ! Nehezedre esik a problémáid kezelése? Mondj nemet a problémákra...ez (...)

Személyi kölcsönök egyszerű formaságokkal Jó reggelt kívánok ! Nehezedre esik a problémáid kezelése? Mondj nemet a problémákra...ez (...)

Személyi kölcsönök egyszerű formaságokkal Jó reggelt kívánok ! Nehezedre esik a problémáid kezelése? Mondj nemet a problémákra...ez (...)

adj fel hirdetést
Rmdsz
tmh
Reklam
Reklam
Reklam
k rmdsz
banyavidek