A Nagybányai Művésztelep volt főszerepben a Főtér Fesztivál második napján

A 2021-es Nagybányai Magyar Napok keddjén a Művésztelep múltja, jelenje és jövője állt a középpontban. A legelső programon Véső Ágoston Munkácsy Mihály-díjas festőművész mesélt művésztelepi tapasztalatairól és pályafutásáról, majd a Művésztelepen bemutatásra került Pintér Zsolt és Várvédő Zsolt 125 éves a Nagybányai Művésztelep című albuma. Este pedig a Sapientia EMTE kolozsvári karának Filmművészet, Fotóművészet és Média szakos hallgatóinak rövidfilm bemutatóját láthatta a közönség.

Véső Ágoston előadásában, Várady Enikő moderálásával elsősorban leszögezte, hogy szenvedélyes amatőr művészettörténész, és szerinte csak olyan módon lehet ezzel a témával foglalkozni, hogyha ebben részt is vesznek az emberek. Emellett az is kiderült, hogy annak ellenére, hogy Nagybánya egy nagy művészeti központ, a nagybányai festészet valójában késett legalább 50 évet az európai vagy a világi művészethez képest, valamint az is, hogy Nagybányának nem volt igazán művészeti stílusa.

Mint ahogyan azt sokan tudják, Hollósy Simon 1896-től kezdődően tanítványaival minden évben meglátogatták Nagybányát nyáron, hiszen a plein air művészeti stílust a nyári napsütésben lehetett a legjobban megragadni. Véső szerint a festőiskola az 1909-ben jött létre, amikor már a művésztelepi épületek is álltak, és csak a II. világháború előtt, 1937-ben számolták fel és szüntették meg. Ezekben az évtizedekben nem voltak etnikai problémák, általában a művészek úgy éltek, mint a szerzetesek, mivel számukra a művészet volt a szent, a szerényebb és a nem befutott művészek, másik állás híján pedig sokszor éheztek. Véső elmondása szerint volt olyan időszak is, amikor 200 művész élt a városban, és a városi lakosok szerették őket figyelni akkor, amikor valamilyen nevezetességet (Liget, Kereszthegy) festettek a szabadban. A művészek a teremtett világot csodálták, majd hagyták hatni ezt a világot, és inkább az élményüket festették le saját adottságukhoz mérten, nem feltétlenül a valóságot. Véső visszaemlékezése szerint a háború után a művészetnek már nem volt értéke, hanem a kommunista propaganda eszköze lett, végképp elkerülve a múltat. A kommunizmusban megszakadt a nyugati művészettel való kapcsolat, így az inspirációs forrás is kevés volt, és csak kétévente juthattak el kiállításokra. Mesterei többek közt Balla József, Kós András (Kós Károly fia), Mohy Sándor és Pirk János voltak. Később, a rendszerváltás után egy festőiskola hiánya miatt, Véső létrehozta Tőkés László segítségével a nagybányai Tájképfestő Telepet. Véső a zárszóban kiemelte, hogy a tájképfestészet lehet a megoldás a környezetvédelemre, mert felhívja a figyelmet a természet nagyszerűségére, emellett a nagybányai tájképfestészet egy olyan korszerű dialógussal kell működjön a 21. században, amely mindenki számára érthető és elérhető.

A tartalmas előadás után, a fesztivál helyszíne átköltözött a Művésztelepre, ahol a tavasszal elkezdődött 125 éves a Nagybányai Művésztelep előadássorozat záró, V. előadásában Pintér Zsolt és Várvédő Zsolt bemutatták a 125 éve alapították a Nagybányai Művésztelepet című albumot.

Várvédő elmondta, hogy hálát érez azért, hogy sikerült megrendezni ezt a rendezvénysorozatot és azért is, hogy sikerült megírni, illetve kiadni az albumot. Majd ezután mesélt a műgyűjtői tapasztalatairól. Elsősorban egy műgyűjtő harminc százalékban tanul könyvekből, harminc százalékot műértőktől, és a többi negyven százalékot a kiállításokon. Pályája elején, az 1990-es években a műgyűjtők számára Nagybánya egy aranybánya volt, és körülbelül 65 ezer kép utazott el külföldre. Az évek során rájött, hogy jobban megéri magánszemélyektől vásárolni, mint árveréseken, mivel a gyűjtő és magánszemély közötti kapcsolat nagyon értékes lehet. Továbbá kiderült az is, hogy egy kép után sokszor éveket kell várni. Pintér is elmesélte, hogy amellett, hogy tervező grafikusként dolgozik, a művészet és ennek a története, öröksége, főképp a nagybányai művészeti világ is fontos számára, annak ellenére, hogy egyikük se művészettörténész.

Az album Várvédő és Pintér az évek során szerzett tapasztalatnak az eredménye, ugyanakkor úgy gondolták, hogy a sok eddig megjelent könyv mellett mindig van hely egy új könyvnek.  A szerzők olyan könyvet akartak megírni, amely könnyen, szívesen olvasható. Az album meseszerű, nagyban és pontokban vannak összefoglalva a legfontosabb dolgok. Várvédő az 1896 és 1944 közötti periódust, Pintér pedig a 1940 és 2021-es időszakot taglalja. A könyvben anekdoták, pikantériák, csalódások, veszekedések és művésztelepi szerelmek is vannak, 165 reprodukciót tartalmaz 145 oldalon. A borítón Ziffer Sándor 1908-as Régi nagybányai híd festményének egy részlete látható. A szerzők megköszönték a Bethlen Gábor Alapnak, a budapesti Virág Judit Galériának, a Megyei Művészeti Múzeumnak és Balogh Csabának a segítséget a könyv létrejöttében. Az album megszerezhető a Várvédő Galériában, a fesztivál ideje alatt az Infósátorban, illetve a fesztivál után is a megszokott pontokon.

Még kora délután, az előadások előtt a FF Diáknapok TikTok Challenge-ben versenyezhettek, ahol egyebek mellett egy 45+os ismeretlen személlyel kellett interjút készítsenek és felvegyenek az applikáció segítségével. Az est a továbbiakban filmvetítéssel folytatódott a Művésztelepen. A Sapientia EMTE diákjainak (Vig Zsombor, Frunza Roland, Makkai Zsófia, Farkas Ágnes Anna, Török Előd és Képíró Dorotta) filmjeit tekinthették meg a nézők.

A Főtér Fesztivál harmadik napja FF Diáknapokkal, Kása Dávid kiállítással, Fröccs esttel, Legbeslőkör és Haraszti Ádám Projekt koncerttel folytatódik.

Mihály Kriszta – Nagybánya.ro