A művésztelep kiemelkedő alakjai

a / b / c / d / e / f / g / h / i / j / k / l / m / n / o / p / q / r / s / t / u / v / z / x / y / w
Nagy Oszkár (1893 - 1965)


Felsõbányai bányászház, 1928
 
A nagybányai Szentháromság-templom, 1941
 
Utca a Keresztheggyel
 
Az István-torony

Napsütésben a domboldalon
 
Téli erdõ
 
Testvérek
 
Kék égbolt fehér házakkal

Festészete a legteljesebb mértékben kötõdött Nagybányához, a Nagybánya környéki világhoz. Mûvészi pályája szinte töretlen, életmûve olyannyira homogén, hogy még az elkülöníthetõ stíluskorszakait is csak fokozatos, árnyalatnyi módosulások tagolják. (...)

Rövid ideig tanult a szabadiskolában; 1913-tól 1915-ig a budapesti Képzõmûvészeti Fõiskola rendkívüli növendéke lett.

Elsõ világháborús frontszolgálata és hadifogsága szakította félbe tanulmányait. (...) Hazatérve pár hónapig Szolnokon Fényes Adolf, Kecskeméten Iványi Grünwald Béla társaságában dolgozott. 1920-ban otthona lett a kolónia városa.

Kapcsolata a festõtelep mûvészeivel korántsem volt zavartalan. Rebelliskedését a felsõbányai fióktelepen sokáig nem feledték el. Letteczky Endre, Nagy Oszkár, s néhány pályatársuk 1922-tõl ,,kis Nagybányát" kívánt létrehozni a szomszédos bányavároskában, s ez a rivalitás zavarta a kolónia vezetõit.

A húszas évek elején (...) stílusa, egyénisége már kialakult. Csakhamar bizonyossá vált, hogy nem a Börtsök-Krizsán féle kitaposott úton jár, hogy nem a naturalisztikus látványfestészet érdekli, hanem a nagybányai neós hagyomány. Témáit késõbb is gyakran kereste Felsõbányán. 1925-ben együtt dolgozott itt Aba Novák Vilmossal, Patkó Károllyal és Kelemen Emillel, majd az 1930-as években Papp Auréllal.

Korai munkáin gyakoriak voltak a társadalmi témák, a bányászsorsból merített alakos kompozíciók. Késõbb a tájkép- és csendélet-témák felé fordult.

Mûveire mindvégig jellemzõ a látványhoz, az anyagi valósághoz való szoros ragaszkodás, a motívumot csak néhány nagyszerû mûvén transzponálja a látomás magasába. Legjobb festmányein e ragaszkodás ellenére is majdnem eljut az anyagtól a tiszta kompozícióig, a motívum felismerhetõségének határáig. E határt azonban nem lépi át. Jellemzõ, hogy legelvontabb kompozíciói olyan téli tájakról készültek, amelyeken a hólepte vidék már eleve magában hordoz bizonyos absztrakt elemeket. E mûveken az önállósuló, szabad formák nem az expresszív fokozás irányába mozdulnak, hanem egy lágyabb struktúrát alkotva, a pasztózus, vérbõ festõiség kifejezõ erejének rendelõdnek alá.

Képeibõl a két világháború között több kiállítást szervezett. Mûvészete értékeit az 1993-as miskolci életmûkiállítása tárta föl.



A művésztelepen alkotó művészek évek szerint 1896-1939

Nagybányán alkotó magyar művészek 1940-1989 között

Kortárs nagybányai magyar képző- és iparművészek