A Nagybányai Művésztelep története

Nagybánya a XIX. század elején	Nagybánya azelőtt A művészettörténet a várost az 1896-ban alakult művésztelepéről ismeri. A történet- és a földrajztudomány azonban az "előtörténetet", a természeti adottságokat, a település kialakulását, a lakosság foglalkozási és felekezeti hovatartozását, tehát magának a városnak a jellemzőit kutatja. Nagybánya mint egy képzeletbeli ékszer üres foglalata várta a drágakő beilleszkedését, amely - s ezt az idő igazolta - valóban értékesnek bizonyult.
Feszty Árpád körképe (A magyarok bejövetele)	Epizód: Feszty Árpád Nagybányán, 1885 Nagybányán a művésztelep magalakulása előtt is felbukkan egy-egy festő neve. A 19. században a legismertebb Mezey József volt, aki Petőfi Sándort is megörökítette. De a Nagybányán született Réti Istvánnak szintén ismerjük néhány korai, a helyszínen festett képét. A rövid időre odalátogató Feszty Árpádot a bányászok élete fogta meg, s a jelenleg a Központi Bányászati Múzeumben (Sopron) őrzött képe történetét meséli el. A festmény egyik első topografikus mű, a kereszthegyi tárna lejáratát ábrázolja.
Hollósy Simon mellszobra Técsőn	A készülődés évei: München, Párizs Hollósy Simon 1886-ban alakította meg szabadiskoláját Münchenben. Nyitott szellemisége, az esti kávéházi beszélgetések, viták mind művészetileg, mind gondolkodásmódjukban eggyé kovácsolták azt a kis csapatot, amely később a nagybányai „honfoglalás” magját alkotta. Ehhez a körhöz tartozott Csók István, aki érzékletesen villantja fel a bajor és a francia főváros művészeti életét.
Hollósy Simon: A huszti vár	Előkészületek és a megérkezés 1895-ben Máramaros vármegye a millenium hangulatában megrendelte Hollósy Simontól, hogy a történelmi nevezetességű Huszt várát nagyméretű olajképen fesse meg. Nemsokára a nagybányai illetőségű Thorma Jánosban és Réti Istvánban megszületett az ötlet: nyárra az egész iskola költözzön Nagybányára. A város vezetősége Turman Olivér polgármesterrel az élen örömmel fogadta a festők nemzetközi csapatát, s a Jókai dombon Stoll Béla felajánlása nyomán ideiglenes műtermet adtak át a munka céljaira.
Hollósy és iskolája	Hollósy és iskolája Hollósyban már korábban megfogant az a gondolat, hogy a magyar főváros modern művészeti iskolát működtessen. Elképzeléseinek alapja a nyári, lehetőleg vidéken történő szabadban való festés, tehát a természet-közeli látásmód csiszolása. Az elvek azután Nagybányán váltak napi gyakorlattá, s már az első esztendőben látványos főművek kerültek ki Glatz Oszkár, Ferenczy Károly és társaik ecsetje alól. A telepesek továbbra is elfogadták az „öreg” (Hollósy) tekintélyét, azonban a lgjelentősebb munkákat nem neki sikerült megalkotnia.
Festőnővendékek	Kiss József látogatása, 1896 Már az első nyáron többen meglátogatták a kolóniát, így a Münchenben a Hollósy-körhöz tartozó Lyuka Károly művészettörténész, vagy az elődjükként tisztelt Szinyei Merse Pál. Kiss József, a budapesti A Hét főszerkesztője azért utazott kiadójával Nagybányára, hogy válogatott költeményeinek díszkiadását a legfrissebb szellemiségű festőcsoport alapítóival illusztrálhassa. A költő gesztusa a művészek elismertetésének első lépcsőfokát jelentette.
Hollósy és tanítványai	A Nagybányai Múzeum Egyesület A Nagybányán született történettudós, Schönherr Gyula áldozatos munkája nyomán 1899-ben alakult meg a Nagybányai Múzeum Egyesület, amely természettudományi, néprajzi és történeti szakosztállyal rendelkezett. Néhány év múlva azonban a képzőművészet is helyet kapott a felajánlások nyomán látványosan gyarapodó gyűjteményben. Maga a múzeum 1904-ben nyílt meg.
Ferenczy Károly és Valér	Arcélek: Réti, Thorma, Ferenczy Réti István megfogalmazása szerint is az első nagybányai évek tanulsága elsősorban erkölcsi volt. A tiszta művészetért való megalkuvás nélküli kiállás bátorsága fűzte össze az egyébként eltérő stílusban dolgozó művészeket. Az alapítók közül Réti, Thorma, Ferenczy, Iványi Grünwald egyénisége alapvetően meghatározta a tanítványok további munkásságát. Ferenczy, majd Réti a budapesti Képzőművészei Főiskolán, Thorma a művésztelepen igyekeztek a nagybányai szellemiséget elfogadtatni és követendő mércévé tenni.
Rálátás a városra	Neósok, 1906 Hollósy távozása után 1902-től a művésztelep szabadiskolává alakult, ahová minden előképzettség nélkül bárki jelentkezhetett. A század elejétől több olyan fiatal dolgozott Nagybányán, akiket egy idő után nem elégített ki a plain air naturalizmus, hanem a Párizsben Henri Matisse körül csoportosuló művészek színes, harsány festésmódjához igazodtak. A francia fővárosban már 1905-ben is kiállító Czóbel Béla mellett Ziffer Sándor, Tihanyi Lajos, Boromisza Tibor, Bornemisza Géza, Perlrott Csaba Vilmos, Galimberti Sándor, Dénes Valéria tartoztak a korszakban neoimpresszionistának, rövidebben neósoknak nevezett társaságba.
Iványi Grünwald Béla: Cigányok a mezőn	Kecskemét, 1909 Ebben az évben a műtermek építését és kedvezőbb lehetőségeket megcsillantó város, Kecskemét hívására a festők egy része Iványi Grünwald Béla vezetésével elhagyta Nagybányát és az alföldi városba ment. A műtermek ugyan csak 1912-re épültek fel, de a nagybányai művésztelep újabb hajtása Kecskeméten is folyamatos művészeti munkát eredményezett.
Boromissza Tibor: Havas cinterem	Öregek, fiatalok... Az egykori huszártiszt, Boromisza Tibor vehemens egyéniségének köszönhető, hogy 1911-ben hírlapi vita bontakozott ki a helyi lapokban. Boromisza a fiatalabb festők védelmében maradisággal vádolta az alapító művészeket. Ugyan a fiatalok egy csoportja a mesterek mellett állt ki, de a vita - amelybe a nagybányai születésű Tersánszky Józsi Jenő is bekapcsolódott - újabb lendületet adott Nagybányának, s a következő időszaknak.
Réti István	Nagybányai Festők Társasága 1911-ben alakult meg a Nagybányai Festők Társasága, amely a művészek érdekvédelmi és szakmai testülete volt. Az 1913-as végleges alkotmányt a belügyminisztérium jóváhagyta. Az alapítók, Ferenczy Károly, Réti István és Thorma János tíz festőt hívtak meg törzstagnak: Börtsök Samu, Ferenczy Valér, Ferenczy Béni, Galimberti Sándor, Jakab Zoltán, Komoróczy Iván, Mikola András, Réthy Károly, Tscharner János, Ziffer Sándor. Az elnök Ferenczy Károly, az alelnök Börtsök Samu lett. A Társaság egészen 1937-ig állt fenn, akkor a politikai nyomás miatt autonómiája veszélybe került, ezért beszüntette működését.
A kiállítás plakátja	Jubileumi kiállítás Nagybányán, 1912 Az 1911-es hírlapi viták elülte után a festőtelep hozzálátott, hogy a következő év augusztusában megrendezendő jubileumi kiállítás előkészületeit megtegye. Több száz mű jött össze, Ferenczy Károly segítségével budapesti magán- és közgyűjteményekből is sikerült műveket kölcsönözni. A több helyszínen megrendezett kiállításhoz példás, illusztrált katalógus készült, amelyben Réti István - Börtsök Samu segítségével - először foglalta össze a művésztelep addigi történetét és adta közre a növendékek évenkénti listáját. Lyka Károly az általa szerkesztett Művészetben számolt be a reprezentatív tárlatról.
Jándi Dávid: Malomárok	Inter arma... Az első világháború kitörése után sokan bevonultak, mint például Tersánszky Józsi Jenő, Jándi Dávid és mások. Több tehetséges festő, Erős Andor, Racskó István, Plány Ervin áldozatul esett a háborúnak. Az iskola azonban tovább működött, 1916-ban dolgozott Nagybányán Bernáth Aurél és Aurel Ciupe. A háború miatt a hangulat nem volt felhőtlen, azonban a művészet erejéről szólt, hogy a háborúban is megszólalhatnak a múzsák.
Ferenczy Károly: Gyermekeim	A Ferenczy család kiállítása Budapesten, 1916 Kevés olyan család van a művészet történetében, ahol a családtagok mindegyike művész lett. Ferenczyné Fialka Olga férje tehetségét szem előtt tartva, abbahagyta művészi tevékenységét, s idejét gyermekei, Valér és az ikrek, Béni és Noémi nevelésére fordította. Ferenczy Károlynak még megadatottt, hogy a halála (1917) előtti évben együtt szererpelhetett gyermekeivel Budapesten az Ernst Múzeumban.
Szőnyi István: Tájkép lóval	Az "utolsó" év, 1918 Az 1915-ös és 1916-os esztendőben az iskola látogatottsága nagyot zuhant, de 1918-ra ismét száz fölé emelkedett a telepen dolgozók száma. A nagybányai művésztelep kicsiny oázisként várta a világban dúló romlás elől "menekülőket". Itt találjuk többekkel együtt Szőnyi Istvánt, Boldizsár Istvánt, Pászk Jenőt, a későbbi szentendreieket, Paizs Goebel Jenőt, Onódy Bélát, Bánovszky Miklóst, a temesvári Podlipny Gyulát, sőt Szinyei Merse Pál lányát, Rózsit is.
Thorma János	Ágyúdörgésben A háború befejeztével, 1919 májusában a megváltozott politikai helyzet ellenére Thorma János megnyitotta a szabadiskolát. Hamarosan megérkezett a bukaresti román főiskolások első csoportja, akiknek Thorma tolmács segítségével korrigált, természetesen ingyen, a szabadiskola hagyományainak megfelelően.
Bernath Aurél: A Pénzverde	Kiállítás Temesváron, 1923 Az első világháború utáni dokumentumok törekedések, hiszen a napilapok gyakran csonkultan maradtak fenn. Éppen ezért becsesek azok a kiállításbeszámolók, amelyekből katalógus hiányában a bemutatkozó művészeket, illetve az akkor festett képeik karakterét rekonstruálni tudjuk. A művészek nemcsak Nagybányán állítottak ki, hanem Szatmár, Kolozsvár és Nagyvárad mellett Aradon és Temesváron is szerepeltek műveikkel.
Koszta József: Dombon	,,Itt sikerült megszinesíteni festményeiket..." A festőtelep jó híre továbbra is vonzotta a román főiskolás növendékeket. A Nagybánya környéki kirándulások a természet átélésének szellemi gyakorlatai voltak. A vidék mesebeli színessége az akadémiai stúdiumoknál megszokott komorabb tónusokat is feloldották, a napfény megjelent a festményeken.
P. Kováts Ferencz: Felsőbányai táj	A rivális Felsőbánya A Nagybányától keletre mintegy tíz kilométerre fekvő Felsőbánya a kolónia újabb leágazása is lehetett volna, azonban nem vált önálló művészteleppé annak ellenére, hogy a 20-as években folyamatosan ott dolgozott Nagy Oszkár vagy Popp Aurél. Az 1925-ben odalátogató Aba-Novák Vilmos, Patkó Károly és Kelemen Emil szintén azt a vonalat erősítették. A vidék festőisége Nagybányáéval vetekszik, a kéttornyú templom és a mellette magasodó Bányahegy gyakran jelent meg a nagybányaiak festményein is.
Mikola András: Vásár a Főtéren	Őrségváltás a festőtelepen A nagybányai festőtelep egyik alapítója és megtartója, Thorma János egyre inkább belefáradt a vezetésbe, betegsége miatt már régen szerette volna az ügyes-bajos dolgok intézését, a növendékek tanítását valamelyik tanítványára testálni. 1927-ben Thorma visszavonult és Mikola Andrást választották meg a Nagybányai Festők Társasága elnökének, Thorma János díszelnöksége mellett. Maga a kolónia Szépművészeti Iskola néven újjáalakult, s ezzel kezdetét vette az utolsó, a háborút megelőző évtized.
Ziffer Sándor: A művész kertje	"De Bányának még a levegője is más" Ziffer Sándor csak rövid ideig korrigált a festőiskolában, mégis a nagybányai művészet egyik legjellegzetesebb alakja volt, akire tanítványai szívesen emlékeztek vissza.
Az István szélló éttermének hely szerinti beosztása	A Berger Mind Münchenben, Párizsban és Budapesten a kávéházi élet, az éjszakába nyúló eszmecserék elmaradhatatlan kísérői voltak a művészi alkotómunkának. Az István Szálló nagyterme mellett folyamatos kiállításokat rendezett és ezáltal konkurenciát jelentett a Berger Lajos által bérelt földszinti üzlethelyiség. A festők és a helyi lapok azonban ugyanolyan komolyan vették ezeket a bemutatókat, mint a festőtelepi tárlatokat. Kiállított itt többek között Kádár Géza, Klein József, Göllner Elemér, Mándy Laura, Pittner Olivér, Jándi Dávid.
Dömötör Gizella: Nagybánya	Kivándorlók A húszas évek végére mind Romániában, mind Magyarországon érezhető volt a gazdasági világválság politikailag is észlelhető lecsapódása. A társadalmi helyzet feszültebb lett, megerősödtek a zsidóellenes hangok, s maga a megélhetés is nehezebbé vált. Többen az Újvilágban próbáltak szerencsét, a Göllner - Égly és a Mund - Dömötör házaspár egészen Dél-Amerikáig jutott el.
Klein József: Akt kályha előtt	Avantgarde műhely Az 1927-ben Párizsból visszatért Klein József körül gyülekezett a fiatalok egy csoportja, akik nem elégedtek meg csupán a művészeti élet belterjességével, hanem politikai-társadalmi cselekvést sürgettek. Nyílt kiállásuk miatt 1932-ben eltávolították őket a festőtelepről, de továbbra is egy csoportot alkotva Ziffer Sándor korrektúrájára jártak a Liget melletti Munkaházba.
Thorma János: Virágszedők	,,Szabadfoglalkozásúak" Nagybányán A nagybányai festők közül többen folyamatosan a városban éltek, míg mások csak a nyarakat töltötték Nagybányán. Mellettük természetesen jelen voltak azok az alkalmi látogatók, akik sokszor nem is a festőtelep keretei között, da a bányavároskában dolgoztak. A 30-as években folyamatosan ott élők stabilizálták a festők, mint társadalmi réteg helyzetét.
A Művésztelep	Ellenség minden idegen 1935-ben a város a festőiskola átvételéről döntött. A Nagybányai Festők Társasága - engedve a törvénytelen erőszaknak - valóban átadta leltár szerint az épületeket, hangsúlyozva, hogy az iskola mint intézmény soha nem volt a város tulajdona. Ugyan a feljebbviteli bíróság elismerte a jogtalanságot, ám a helyzet igazi értékelése azt eredményezte, hogy a Nagybányai Festők Társasága az önfeloszlatás mellett döntött.
Krizsán János korrekturázik 1940-ben	Frontátvonulás a kolónián Míg Budapesten Réti István A nagybányai művésztelep című monumentális könyvén dolgozott, Nagybányán valódi történelem játszódott le. A szórványos riportokból vagy a Rétinek küldött levelekből a város, és ezen belül a kolónia, cseppet sem dicsőséges időszaka bontakozott ki. Az utolsó évek pillanatfelvételei már a pusztulás elfelejthetetlen képei.
Katz Márton: Nagybányai látkép	1945 után A második világháború szörnyűségei, a deportálások, a csapatok átvonulása után lassan-lassan tért magához a társadalom. Az első kiállítást azonban már 1945 januárjában megrendezték Nagybányán, kiállítva az elpusztult művészek, Katz Márton, Klein József egy-egy alkotását is. Az akkor eszmélkedő, később a nagybányaiak örökségét tudatosan vállaló Véső Ágoston festőművész egyik tanuja volt az akkori eseményeknek.
Vida Géza: Hősők emlékműve	Tradíció és modernitás a szobrászatban Már az első világháború előtt is találunk elszórva egy-két szobrásznevet - Ferenczy Béni, Szervátiusz Jenő - a nagybányai művészetben. A 30-as évek baloldali művészcsoportjának környezetéből indult az 1945 után kiteljesedő Vida Géza, de a műfaj újabb előretörése a 60-as évektől következett be, amikortól Tőrös Gábor, Kondrák Károly, Lugossy László művei szerepeltek a kiállításokon. A Nagybányán élő Mihai Olos a román népművészet alapmotívumait emelte át avantgardista szellemiségű térformáiba.
Balla József önarcképe	Elődök és kortársak Nagybánya nem csak városnév, hanem vállalható és elutasítható tradíció is. A régi festőiskola megszünt ugyan, de a tovább munkálkodó művészek jelenléte kikerülhetetlen volt. Személyes példájuk, a rájuk való emlékezés az utódokban valamiféle folyamatossághoz, a múlthoz való közvetlen kapcsolódás hitét és lehetőségét erősítette meg. (forrás: Murádin Jenő - Szűcs György: Nagybánya 100 éve, Miskolc-Nagybánya 1996)

'

©2009-Nagybánya.ro - Virtuális Nagybánya Egyesület     Tamogatók