LÁSZLÓ NOÉMI: Béke és nyugalom hava – Kányádi Sándor halhatatlanságára

| Vélemények 0 | Nyomtatom | A+ | A-

Fekete pohárban sárga kankalin. Egy szállal több most már, bár a sokasodó halottak virágszálai mellé régóta úgy tűnt, egy sem fér többé. Nem fér a pohárba már a kankalin. Az árván hagyott csikó és az életben hagyott kutyakölyök után az ösvényen, melyet a vele egy napon születettek már ismernek, ő is elindult. A költő, aki emberként nem egyszer elmondta, hogy versfaragó nem nevezheti nyugodt lélekkel költőnek magát, hiába tetszik ideig-óráig neki a szép szópár, jó sor, nagyszerű strófa, ami keze alól kikerekedett. Sőt, kortársai sem nevezhetik igazán költőnek a jótollú poétát, életében semmi esetre sem, mert a költőség az alkotó halála után, az idő ellenében, az unokák idején dől el, amikor kitetszik: forgatják-e még olvasók a verses lapokat. Boldog szomorú szívvel forgatjuk most a verses lapokat, mert immár nyugodt lélekkel nevezhetjük költőnknek a verselő Kányádi Sándort, míg kezet az emberrel többé nem foghatunk. Elvégezte, mit elvégezhetett és elvégeztetett. Sír a sár, didereg a kökénybokor, árva vadkörte integet, mindenfelől elétolulnak takaróruhában megőrzött igaz szavak, rezge nyárfaelszisszent útdérverte sarjúrendekkidőlt-bedőlt időbim-bam bim-bam mindenütt csak sír van. A hold, a nyelv, a halál nőnemű, ezek vonzásában teljesedik költővé a lélek. Kányádi Sándor versvilága a magyar nyelvből bomlik ki és oda hajlik vissza, köti, rügyezi, virágozza mondataink rejtett muzsikáját, amit gyakran csak azok hallanak igazán, akiktől a természet megvonta az éneklés örömét, tehetségét, s akikben emiatt fokozott hangerővel zúgnak, dobolnak, dalolnak, dúdolnak a szavak. A zene, mondják, kifejezi mindazt, amit szavakkal képtelen elmondani az ember. Kányádi Sándor soraiban kórusba állnak, zenekarba ülnek a szavak, görnyedt asszony, sokat látott ember vesz lélegzetet, fölcsendül a nyelv zenéje, és kirajzanak az érthetőn, az elgondolhatón túli varázslatos üzenetek. És költővé avatják az őket megálmodót.

 

Ki a megmondhatója: kell-e, lehet-e, szabad-e költőt és embert egymástól elválasztani. Ilyenformán a költő talán nem is ember. A verseit meglehetősen szűk marokkal mérő alkotót nehezen egyeztetem össze a szót elképesztő bőkezűséggel osztó, világjáró Kányádi Sándorral. Tudom én verséből is, hogy mindig fehér ingben járt, s hogy miért, de az indoklásra mégsem a versből emlékszem. Az indoklás Kányádi Sándor emberhangján szól, kétezertizenháromban, Göteborgban, egy éttermi asztal mellől, ahol a fehér inget viselő, pirospozsgás, nyolcvanon túl járó úr fehér bort rendel a halszelethez. Erre emlékszem, de már a nyolcvanas évek derekáról, egy monostori általános iskola osztályterméből: a fehér ingre, őszes hajra, piros orcára s a mosolyban is szigorúságot rejtő sezöld, seszürke szempárra. A megrovón rámvillanó világvízszín szempárra a Napsugár szerkesztőségében, a kétezres évek elején, amikor elhangzik, hogy rendes költő megrendelésre nem ír verset. Nem. Nem ez hangzik el, de rendes költő valahogy úgy, olyan szűkmarkúan méri mondandóját, mint az embertől elválasztandó s talán mégsem elválasztható Kányádi Sándor. Pedig a költőt embertől mégis elválasztjuk, mert eljön a pillanat, amikor az ember eltávozik s a költő belép a halhatatanok közé, az egyetemes költészet koronás főinek köztársaságába. Belépésének záloga pedig pont a már említett szűkmarkúság versben, bőkezűség emberek között. Ha már belépésről esett szó, eszembe jut például Kányádi Sándor kilépő öltönye, mellyel körülbelül akkor léphet ki a Romániai Írók Szövetségének kötelékéből, amikor a monostori osztályteremben elmondja, hogy elment Péter tököt venni, elfelejtett pénzzel menni. Kilép, mert nem engedik ki a nagyvilágba, emberek közé. És erre az állítólagos kilépő öltönyre a kilencvenes évek derekán a Kolozsvári Állami Magyar Színházban rendezett irodalmi árverésen licitál a műértő közönség. Az öltönyös kilép, a költő belép, a gyászoló olvasóközönség csendben toporog a határon, egyetlen batyunk botunk fegyverünk az anyanyelv.

 

Ki döntheti el: kell-e, lehet-e, szabad-e lábat többé be nem tenni Kolozsvárra. A Malomárok és a Telefonpalota közötti járdaszigetre nem lépni többet, a Házsongárdban lakókhoz nem menni többet, miután bizonyos ablakból bizonyos járdára nem leshet már az ember. Miután oly sok évig áll terepjáró égő féklámpával éjjel a ház előtt. Miután oly sokan megmondták, mit meddig s mennyire szabad, tárgytalan erről beszélni, mint ahogyan az embertől elváló költő esetében is teljesen más dimenziókban mutatkozik meg a szabadság. A visszafogott költő, aki metaforáiban volt szabad, a költő, aki a nyelvébe vágó lánc dacára képes beszédben volt szabad, aki az úgynevezett rendszerváltás után majdnem tét nélkül didereg a versben, emberként miért ne vetné el a sulykot. Anyatej, hangyatej, ecet. A kivetett város nagy múltú iskoláinak folyosóin sétálva majd minden második érettségi tablóról Kányádi Sándor sorai köszönnek vissza. Persze, így van ez Erdélyország minden magyar alma materében, és nagy dolog lesz, de egyelőre elég fájdalmas elképzelni, hogyan sétálunk majd Kányádi Sándor utcákon, lakunk Kányádi Sándor tereken, járatjuk gyermekeink Kányádi Sándor iskolákba. Főleg nekünk, hajdani kisiskolásoknak, akik találkoztunk vele magyarórán, versmondó versenyen, színházteremben, Kaláka-koncerten, irodalmi díjátadón, könyvvásáron, akik az embert ismertük, hallottuk, akiket megríkatott, megnevettetett, és nekünk, szülőknek, nagyszülőknek, akik együtt dúdoljuk csemetéinkkel, unokáinkkal, hogy fából volt faragva a föld is alatta. Nehéz az urat, urambátyámat, Sándor bácsit a halhatatlantól elválasztani, pedig éppen ez a feladat vár ránk, felkészületlenekre, akik titokban reménykedtünk még abban, hogy megenyhül és visszatér hozzánk az ember, de íme, már csak a láthatár fölé magasodó költőóriást mondhatja magáénak a tíz, húsz, harminc, negyven, ötven, hatvan év előtti Kolozsvár, kis rodostó, miközben nagy rodostó Budapest talán föl sem éri ésszel, hogy többé nem járja utcáit, tereit az, aki túlról integet. Ott áll, nyelvünk magányos márvány-tenger partján. Ő ott, mi itt, ez már béke és nyugalom hava, halljuk a csengőt s benne a tengert és minden rodostóban zágont.

(Helikon, 2018. augusztus)

VÉLEMÉNYEK, cikk kommentek

Írja meg véleményét:

 

a hozzászólások felülvizsgálatát és törlési jogát fenntartjuk



idea 2016


árfolyam:
1 euro = 4.7785 RON
1 dollár = 4.3069 RON
100 forint = 144.61 RON
isk
Uj Szo

PIACZ, apróhirdetések

Hej wszystkim chcę szybko korzystać z tego medium do dzielenia się świadectwem o tym, jak byłem skie Hej wszystkim chcę szybko korzystać z tego medium, aby podzielić się świadectwem o tym, jak (...)

FELKESZITO MATEKBOL Matematikat tanitok V-VIII osztalyos diakoknak,.Intenziv felkeszites tesztek es alapos emelet (...)

Itt van befektetési lehetőség Szeretne extra jövedelmet keresni? Ha igen, keressen tovább. Az (AMAZON INVESTMENT CORPORATION) (...)

adj fel hirdetést
Reklam

SZAVAZÁS

Milyen gyakran olvas Ön könyvet?

szavazok

a szavazás állása
korábbi szavazatok

VÉLEMÉNYEK, cikk kommentek

Kov A Átment a román parlament (...)

Clemancoval lefekudot a kiralyno,es (...)

Kovacs Alexandru Átment a román parlament (...)

Miert kellet azRMDSZ.-nek leszavaznia a (...)

Péter Károly A bukaresti központi egyetemi (...)

Az említett választási vitán (...)

rettegi olga Újraavatták a Nemzeti Vértanúk (...)

a tortenelem sajnos ,megismetlodik (...)

Lemak Rudolf Máramarossziget magyar irodalmi élete

Hiányolom a Szigeti Turmix heti (...)

Péter Károly Az Orban-kabinet tizenkét pontja: (...)

Már nehogy higgyünk nekik!

András László A szenátuson átment a Trianon napról (...)

Az egész román elitről lesújtó a (...)

vigili Szatmárnémetiből is közvetlen (...)

Nagyon örülök neki, így (...)

jkgabor A Colonello is csatkozik a Nagy (...)

Mi az ,hogy Mateszlka, jottek volna (...)

Földházi István FF2019: Sárospatak Nagybányán - (...)

A 8KOR mért nem?

Hajnalka Vida Gábor: Erdélyben minden tabu

Nagyon megérintett, sok mindent (...)

Hajnalka Félmaraton a Főtér Fesztivál 2019-en

Nem kellett volna vajon hamarabb (...)

Sándorné Szekeres Hunyadi János szobrot avatnak (...)

Én nagyon örülök neki. Akkor is a (...)

Debreczeni Mihály Részleges holdfogyatkozás Nagybányán

Napfogyatkozás, mint a címben vagy (...)

Várady László Filmvetítés Máramarosszigeten

Helyesebb lenne a Zeneiskola előadói (...)

Penkov Dániel 45 éve hunyt el „a színek és a (...)

Kedvenc festőművészem Mikola (...)

Hajnalka A Koltói Kamarakórus is fellép a (...)

Gratulálok a koltóiaknak. Sikeres (...)

Csiki Árpád Winkler Gyula: május 26-án arról (...)

Winkler Iuliu 'úr' mindenről beszél, (...)

Dr. Csomai Miklós Egy napra Erdélybe költözik az EU (...)

Ahol Junker van, ott nem születhet (...)

seresterezia@yahoo.com Meghalt Elekes Emma, Szatmár (...)

Nyugodjon bekeben szatmari kozonseg (...)

vgá A szatmári színház második (...)

Kéz- és lábtörést!

rmdsz és szervezők Ünnepeljük EGYÜTT március 15-ét!

Kedves Zita! A fellépők megvoltak (...)

cotos 15 éves a Nagybánya.ro

Gratulálok. Kitartást, mert szükség (...)

Rist Zita Hajnalka Ünnepeljük EGYÜTT március 15-ét!

Velemenyem szerint, a musor utanra az (...)

Ambrus István mkl 25. születésnapját ünnepelte a (...)

A cikkbeni nyugdíjas klubok (...)

Erika Miért lassú a gyorsposta?

Az semmi,de egy levél Kolozsvárra 6 (...)

Margit Kovácsné Kerek évfordulók 2019-ben – Ady (...)

Fantasztikus gyűjtemény.Lenne mit (...)

Andrew emmanuel úr Kelemen: az RMDSZ tagja lenne egy (...)

Itt van az én nagy mesterem, aki ma az (...)

Var Gabi Elhunyt Makara György

Nekem is kedvenc tanaraim kozze (...)

varga gábor Szilveszteri kabaré

Egy nagy kalappal!

véleményt, a cikkek végén az erre kijelölt helyen, lehet írni

tmh