rmdsz 1
2024. március 29., péntek Gedeon napja
árfolyam:
1 euro = RON
1 dollár = RON
100 forint = 0 RON

100 éve halt meg Ferenc József

| Vélemények 0 | Nyomtatom | A+ | A-

A kurucos mentalitás miatt nem látjuk a Habsburgok érdemeit


A Kádár-hasonlat sántít, szobrot ne állítsunk neki, de lássuk, hogy mit tett a magyarokért: 100 éve halt meg Ferenc József, aki most 500 méterenként szembejön a bécsi autópályán. Véreskezű megtorlótól a mindennagyonszépig: Bertényi Iván történésszel beszélgettünk az érzelmek nélküli királyról, aki nem is gyűlölte a magyarokat. 

Száz éve, 1916. november 21-én halt meg Ferenc József. Mennyire van Bécsben évfordulós láz?

A láz túlzás, de azért van jele. A schwechati reptér és a város között sok Ferenc József óriásplakátot látni, ezek a most róla szóló négy kiállítást hirdetik. De a mai Ausztriát Ferenc József igazából nem érdekli, és a Monarchiához is inkább hűvös távolságtartással viszonyulnak. Ez kívülállóként kicsit furcsa, mert a Sisi-kultuszból és a Habsburg-nosztalgiából nagyon szép brandet építettek maguknak, és a turizmusban ebből elég jól megélnek.

Ez csak külső fogyasztásra szánt országimázs?

A Ferenc József idejében bekövetkezett gazdasági és kulturális fejlődést nem lehet kétségbe vonni, a háború előtti nyugodt, békés, prosperáló korszaknak ő az egyik szimbóluma. És ez azért egyébként is egy népszerű korszak, a boldog békeidők nosztalgiája nem csak nálunk létezik. Ausztriában ekkor még megvoltak a nagyhatalmiságnak legalább a kulisszái. És az egész császári Bécs, a k.u.k. hangulat a Hofburggal és a cukrászdai élettel – ez még a mai Ausztria viselkedési kultúrájában is megnyilvánul, Bécsben ma is adományoznak udvari tanácsosi címeket, amire baloldali emberek is büszkék. Másfelől, a Sisire irányuló, a császárné valós jelentőségéhez képest eltúlzott brandépítésből magára Ferenc Józsefre is vetül nyilván némi fény.

Pedig nem az a figura, akire könnyű imázskampányt építeni.

Már a saját korában kialakult a kép, hogy ő az első hivatalnok a birodalomban, aki embertelenül korán kel, egész nap csak dolgozza fel az aktákat, és a szorgos munkának rendeli alá az egész életét. Megbízható, pedáns figura, nem különösebben szikrázó képességekkel – ez a kép valószínűleg nem is teljesen alaptalan. Nagyon zárkózott ember, akinek el kellett játszani azt az uralkodót, aki élete végéig képes a birodalom irányítására. Bár nem gondolta magát tévedhetetlennek, pozíciójánál fogva nagyságrendekkel állt mindenki más fölött. Tulajdonképpen alig engedett magához közel valakit, ezért a személyes életét is részben a személye körül szolgálók révén ismerhetjük. Az egyik bécsi kiállításon látni a használati tárgyait, amelyeket az utolsó inasa tett el a császár igazoló aláírásával, hogy igen, ez az a cigarettaszipka, amit ő használt. De hogy mire gondolt, miközben cigarettázott, azt az inas sem tudhatta.

Az osztrák identitásokban nincs helye a Habsburg örökségnek?

Bár ma nem szívesen beszélnek erről, az Anschlussnak a nagy többség örült, hiszen az első világháborút lezáró béke tilalmát írta felül, és végre németek lehettek ők is. Ebben a nagynémet vonalban a Habsburgoknak nem volt helyük. 1945-ben aztán ki kellett találni egy új osztrák identitást. Bár Mária Terézia, vagy másoknál II. József öröksége már megjelenhetett, a Habsburgokhoz fűződő viszony ambivalens maradt. A hatvanas évekig azt is törvény tiltotta, hogy belépjenek a osztrák köztársaságba, amíg nem mondanak le a trónról. Ausztriában a Habsburgok ma is kevésbé vannak szem előtt, mint Magyarországon.

Ferenc Józsefnek milyen a megítélése?

Ferenc József túl sok pozitívumot nem hozott Ausztriának. Észak-Itália elvesztése, vereség a poroszoktól, a világháború – ez azért nem egy sikertörténet. Van olyan osztrák nézet is, hogy a kiegyezés is már egy lépés volt a végső bukás felé: a birodalom két részre osztásával a Magyarország fölötti befolyás elveszett, aztán 50 évvel később minden elveszett.

Túl sokat adott a magyaroknak? Ez nálunk elég szokatlanul hangzik.

Nagynémet szempontból azt rótták fel neki, hogy nem volt elég németbarát; túl sok engedményt tett elsősorban a magyaroknak, másodsorban a szlávoknak, főleg a lengyeleknek. Bár a németség primus inter pares volt a nemzetiségek között, ezzel nem tudott élni, mert Ferenc József nem hagyta – mondják. De Ausztriában azért kicsit jobban figyelembe vették azt a Magyarországon teljesen háttérbe szoruló tényt, hogy ő nem egy nemzet királya volt, hanem tucatnyi etnikum között egyensúlyozva kellett vezetnie egy birodalmat. Mi magyarok hajlamosak vagyunk ezt a tényezőt figyelmen kívül hagyni, pedig ezeket a birodalmi szempontokat szem előtt tartva kell vizsgálni azt is, hogy mennyire volt vagy nem volt magyarbarát.

Hogy viszonyult valójában a magyarokhoz?

Közkeletű félreértés, hogy Ferenc József gyűlölte volna a magyarokat. Sem uralkodóként, sem magánemberként nem igazán voltak érzelmei. Azokkal tudott együttműködni, akik lojálisak voltak és nem okoztak túl sok problémát. Azért tartotta meg a dualista rendszert, mert úgy látta, hogy a magyarokkal lehet együttműködni; persze, vannak furcsa dolgaik, de nem zavarják a legfontosabbat, a birodalmi egységet.

Ma is a magyar nemzeti törekvések szempontjából ítélik meg főleg, ugyanúgy, mint a dualizmus korában.

Mi két dolgot szoktunk elfelejteni: azt, hogy nem csak magyar király volt, és hogy magyarországi alattvalói fele szintén nem magyar volt. Szeptemberben tartottunk egy háromnapos konferenciát„Ferenc József nem csak magyar szemmel” címmel a bécsi Collegium Hungaricumban – mert csak magyar szempontból nem lehet kiegyensúlyozott képet alkotni. De persze más országokra is igaz, hogy azon a szemüvegen keresztül vizsgálják, hogy mennyire segítette vagy akadályozta az ő nemzeti kibontakozási programjukat.

A szlovákoknál, erdélyi románoknál az volt a hagyományos kép, hogy a császár megvédi népüket a magyar uraktól – ezért állnak 1848-ban is a Habsburgok mellé a nemzetiségek vezetői. Ebbe a lojális narratívába piszkít bele a kiegyezés, amikor Ferenc József „lepaktál a magyarokkal”, és ezután nem nagyon törődik a nemzetiségi sérelmeikkel. Amikor a románok memorandummal fordulnak hozzá, ő a magyar kormányhoz irányítja őket, hogy Budapesten panaszkodjanak – miközben nekik pont ezzel volt bajuk. Azzal, hogy a nemzetiségi vitákban többnyire a magyar kormány oldalára állt, a kisebbségi elitek elfordultak tőle, és máshol – például Ferenc Ferdinánd trónörökösnél, vagy akár a Monarchia határain kívül élő testvéreiknél – keresték nemzeti ügyük boldogulását.

És nálunk?

Batthyány és az aradi vértanúk kivégzése miatt a magyaroknál olyan hendikeppel indult, hogy abból soha nem fog jól kijönni. Hiába a magyarbarát fordulat, a szabadságharc leverése ettől még nekünk nagyon fáj, akkor is, ha a dinasztiával szembeforduló császári tisztek megbüntetése beleillett a saját politikai logikájába. Batthyány kivégzése pedig tulajdonképpen politikai gyilkosság volt. És mindebben személyes szerepe volt. Hiába delegálta a feladatot Haynaunak, szó sincs arról, amit a legenda állít, hogy csak későn ért volna oda Bécsből a kivégzéseket megtiltó császári parancs – nem, ő akarta a kivégzéseket. Innen indult, saját korában is feltűnést keltő módon véresen, kegyetlenül leverte a szabadságharcokat, és innen kellett eljutnia valahová, oda, hogy a magyarokat ne lázadókat tekintse, és elfogadja Deákot vagy Andrássyt megbízható partnernek.

Mit is köszönhetünk neki?

A kiegyezésből nem lett volna semmi az ő belátása és engedménye nélkül. Az osztrák-magyar kiegyezés egyébként rossz kifejezés, az osztrák politikai elitnek ehhez nem sok köze volt, őket utólag értesítették; ez egy Habsburg-magyar kiegyezés volt. És azt is, hogy kitartott a kiegyezés mellett. Magyar szemmel ebből azt szokták látni, hogy nem hajlandó többet adni, mint ami az 1867-es törvényekben szerepelt. De Ferenc József nem csak a magyaroknak mond nemet, hanem mindenkinek, aki a szerinte bevált rendszert, a dualizmust meg akarta változtatni. Így például az újbóli centralizálást javasló udvari köröknek, vagy a föderális államot akaró cseheknek. Kitartott egy rendszer mellett, ami a magyaroknak relatíve jó volt – ez egyértelműen az ő érdeme.

Ennek az elismerése nem nagyon fér bele a kurucos magyar felfogásba. Mitől lehet még mindig olyan jól rezonálni erre a kurucos világképre?

Egyszerű alapképlet: vagyunk, mi, akik kicsik vagyunk és igazunk van, és vannak a Habsburgok, vagy ezt át lehet váltani bárkire, akik erősek, becstelenek és gonoszok. Ez egy végtelenül leegyszerűsített Dávid és Góliát történelemkép, amiben mindig nekünk van igazunk. Mint a Fradi indulóban: akkor is győzünk, hogyha kikapunk. Egy Fradi-identitást lehet erre alapozni, na de egy nemzeti történelmet így szemlélni elég torz. Persze másoknál is hasonló a helyzet. A cseheknél azt próbálták elhitetni, hogy mindenki harcos huszita volt, miközben a cseh parasztok nagy része valójában Habsburg-hű katolikus alattvaló volt. De az is legenda, hogy a magyarok mindig és egyöntetűen utálták a Habsburgokat; ez egy felülről, az akkori ellenzék által konstruált kép, innen terjedt el mára egészen széles körben. A korabeli néphagyomány a Kossuth-kultusz mellett nagy számban őrzött meg Ferenc Józsefet pozitívan értékelő történeteket is.

De a kurucos-protestáns mentalitás a koraújkortól meghatározza a történelmi szemléletünket, már az 1848 előtti korszakoknál is. Thököly Imrének ma szobra van a Hősök terén – valójában egy epizódszereplőről van szó, aki ráadásul inkább káros volt: amikor végre volt egy keresztény összefogás Európában, hogy kiűzzük a törököt, éppen akkor állt a török mellé. Aktuális politikai szándékok folytán faragtak Kossuth-elődöt Thökölyből.

A közelmúltban volt egy javaslat, hogy Ferenc Józsefnek is szobrot kellene állítani.

Amikor II. Vilmos német császár 1897-ben Budapestre látogatott, azt mondta, hogy minden nagyon szép, csak kevés a szobor. Hát most már van bőven. Ha már a szobormániás XIX. század nem csinált sok Ferenc József-szobrot, ezt nem most kellene elkezdeni. A szoborállítás, mint emlékezetpolitikai műfaj szerintem idejétmúlt és nagyon leegyszerűsítő; egy álldogáló bronzszobor leginkább madár-leszállópályának jó, gondolatok közvetítésére kevésbé.

Milyen volt Ferenc József uralkodói felfogása?

Elsősorban uralkodó volt és a birodalom üdvét kereste – azt is lehet mondani, hogy önfeláldozóan. Őt még a régi metternichi szellemben nevelték, a gondolkodásában van is valami akár középkorias: az Isten kegyelméből gyakorolt hatalom eszméje. Az új időket nem szerette, de ha kellett, hozzá tudott szokni. Ha meggyőzték arról, hogy egy intézkedés fontos ahhoz, hogy legalább ne gyengüljön tovább a birodalom, akkor egyéni felfogása és érzelmei ellenére is hajlandó volt elfogadni – mint az 1890-es években a katolikus egyház előjogainak visszaszorításánál.

Egyeduralkodó egy egyre összetettebb korban, végtelenül magányosan?

Politikáról alig valakivel beszélhetett bizalmasan. Erzsébet kifejezetten utálta a politikát, a barátnője, Schratt Katalin nem merte őt ilyesmiről kérdezni, ő másra volt tartva. Az anyjának sem engedte meg, hogy beleszóljon politikai döntésekbe, Zsófiának írt leveleiben nem sok szó van politikai kérdésekről. Arról ír, hogy mennyit vadászik – egyébként is leginkább ebben élte ki a magánéletét. Trónörökösként Rudolf is arról panaszkodott, hogy semmi befolyása nincs, az apja nem vonja be a döntésekbe. Ebben benne volt a gyanús újságírókkal barátkozó fiúval szembeni személyes bizalmatlanság is, de aztán ugyanezt csinálja a klerikális és konzervatív Ferenc Ferdinánddal – ez az uralkodói szerepfelfogásból következett.

Az abszolutizmusnak 1859-60-ban vége, de ezután sem történhetett komoly dolog, amiről ne tudott volna. Úgy gondolkodhatott, hogy uralkodóként Isten előtti felelőssége, hogy a döntéseket neki kell meghoznia. Minden egyes minisztertanácsi jegyzőkönyvet átnézett, széljegyzetelt, aláírt. Egyeduralkodó volt a kiegyezés után is.

Mennyire számított anakronisztikusnak ez a fajta hatalomgyakorlás ekkor Európában?

Igen is, meg nem is. Ez az átmeneti kor, amikor a népszuverenitás és az uralkodó közötti hatalmi viszony az egyik fő vitakérdés. A legliberálisabb Angliában Viktória királynő férje halála után visszavonul egy protokollárisabb szerepkörbe, a másik véglet meg Oroszország, ahol parlament sincs. Az osztrák-magyar berendezkedés valahol középen van, de ami érdekes, hogy nem változik: az elmozdulás a parlament nagyobb szerepe, az uralkodó hatalomgyakorlás korlátozása felé nem jellemző. Közben a saját politikai érdeke felerősítette Ferenc József eleve meglévő konzervatív hajlamait.

Emiatt egyre több kritika érte.

Egy-két magánlevélből tudjuk, hogy a trónörökösök mit gondoltak róla. Rudolfnak túl konzervatív volt, ő ment volna a liberalizálás felé, a német helyett francia orientációt szeretett volna a külpolitikában. Ferenc Ferdinánd szemében túlságosan ragaszkodott a dualizmushoz, ő úgy látta, hogy az uralkodó túl sok keretet enged a magyaroknak, a liberálisoknak, a zsidóknak.

Az 1903-as nagy válság idején pedig már látszik, hogy a magyar ellenzék követeléseinek útjában személyesen Ferenc József áll. Egy 1912-es obstrukció után Ferenc József azt mondja a miniszterelnöknek, hogy ő olyannyira nem hajlandó engedni a közös hadsereg ügyében, hogy inkább lemond, ha ebben a kormánypárt ellene fordul. Ez olyan fenyegetés volt a magyar politikai elitnek, hogy gyorsan visszakoztak, nehogy Ferenc Ferdinánd jöjjön.

Szokás Kádárt Ferenc Józsefhez hasonlítani, kegyetlen zsarnokból konszolidátor, majd nosztalgiával illetett figura.

A párhuzam addig tökéletes, hogy mindketten leverték a szabadságharcot. Kádárnál azonban nem volt kiegyezés. Ferenc József, ha nem is kért pro forma bocsánatot, mert az uralkodói szerep ezt nem engedte, de gesztusaival azért ennek a közelében járt. Az ország a koronázásoknál hagyományosan ajándékozott néhány ezer forintot az uralkodói párnak – ezt ők 1867-ben a szabadságharcban elesett honvédek özvegyeinek ajánlották fel. Erzsébet királyné szűk körben arról beszélt, hogy bárcsak feltámaszthatná Batthyányt és az aradiakat, 1890-ben pedig Ferenc József megengedi, hogy Aradon szobrot emeljenek a vértanúk emlékére, majd Kossuth pesti temetését is. Hol van ettől a pártfőtitkár, hol volt Nagy Imre holtteste Kádár uralkodása alatt?

index.hu

VÉLEMÉNYEK, cikk kommentek



Reklam


Reklam
Uj Szo

PIACZ, apróhirdetések

Magánszemélyek közötti hitelajánlat pénzügyi nehézségekkel küzdő személyek számára. Magánszemélyek közötti hitelajánlat pénzügyi nehézségekkel küzdő személyek számára. (...)

Magánszemélyek közötti hitelajánlat pénzügyi nehézségekkel küzdő személyek számára. Ö Magánszemélyek közötti hitelajánlat pénzügyi nehézségekkel küzdő személyek számára. (...)

Üdvözölni! Ha bármilyen helyzetre pénzre van szüksége, írjon nekem személyes igényei miatt. Hiteleket és befektetéseket vállalok mindenféle ügylethez. Kérjük, a hiteligénylésben pontosan adja meg a kért összeget és dátumot, hogy cserébe be tudjam mutatni Üdvözölni! Ha bármilyen helyzetre pénzre van szüksége, írjon nekem személyes igényei (...)

adj fel hirdetést
Rmdsz
tmh
Reklam
Reklam
Reklam
Reklam
banyavidek