Technológiai háborúra készül Európa Oroszország határainál

Miután megfogalmazódott a politikai szándék az európai „drónfal” felépítésére, adódik a kérdés, hogy milyen eszközök és védelmi-, technológiai vállalatok kaphatnak szerepet a megvalósításban. Az iparág szereplői, így a Rheinmetall és a közepes vállalatok, mint az Alpine Eagle vagy a Nordyn Group, eltérő irányokat tanácsolnak, azonban egyetértenek, hogy a megoldásnak a meglévő NATO-rendszerekkel való összehangolására is kiemelt figyelmet kell fordítani. Utánajártunk, milyen módszerek körvonalazódnak a koncepció mögött, és mit mondanak a szakértők az ötlet valódi katonai esélyeiről.

Szeptemberben egy nap alatt lett kulcskérdés a „drónfal” ötlete az Európai Unióban. Az egykor elutasított, túl drágának és távolinak tűnő kezdeményezés néhány órán belül stratégiai témává lépett elő, majd az uniós politikai napirend középpontjába került. Korábban összefoglaltuk, hogy lett a nem támogatott tervből új uniós zászlóshajó, és milyen fogadtatása volt Európában és a világ politikájában, most annak jártunk utána, milyen eszközök és gyártók kaphatnak szerepet a megvalósításban.

A drónvédelmi kezdeményezés középpontjába egyre inkább a megvalósíthatóság kérdése, valamint a védelmi és technológiai vállalatok kerülnek, amelyek saját fejlesztéseiket és meglévő rendszereiket kínálják a tagállamoknak a „drónfalhoz”. A cégek piacképes megoldásokkal rendelkeznek, és komoly verseny folyik azért, hogy melyikük eszköztára válhat a projekt alapjává.

A vállalatok eltérő stratégiákat követnek: a nagyobb szereplők, így a Rheinmetall, a jól bevált kinetikus megoldásokban – ágyúkban és rakétákban – látják a jövőt, mások, például a Nordyn Group, elfogó drónokban és mesterséges intelligencián alapuló automatikus célkövetésben gondolkodnak. Mellettük több gyártó fejleszt elektronikus zavaró eszközöket és lézerfegyvereket, amelyek a fizikai támadás nélküli semlegesítést teszik lehetővé.

A fejlesztésről és az összehangolásról is döntenie kell a megrendelőknek

A legnagyobb gyártók közül a német Rheinmetall azt képviseli, hogy a legnagyobb kihívást a kis méretű drónok és a rajtámadások elleni védekezés jelenti. Álláspontjuk szerint ágyúalapú drónvédelemre van szükség, ez az egyetlen igazán költséghatékony megoldás. A Rheinmetall a Reuters szerint több európai országtól – Németországtól, Dániától, Magyarországtól és Ausztriától is – kapott megrendelést Skyranger rendszerére, amely érzékelőket és gépágyút kombinál mozgó platformon.

A közepes méretű cégek közül a szintén német Alpine Eagle és a Quantum Systems saját koncepciókat dolgoz ki arra, miként kapcsolhatóak össze a földi és légi védelmi rétegek. A Nordyn Group a drónokkal történő elfogást tartja költséghatékonyabb megoldásnak, amelyek gyorsan telepíthetők és olcsóbban üzemeltethetők. 

Az érzékelők területén az észt Marduk Technologies vezérigazgató-helyettese, Leet Rauno Lember úgy nyilatkozott, hogy többrétegű rendszert kell kialakítani, amely képes észlelni, azonosítani, célba venni és megsemmisíteni a fenyegetést. Mint mondta, ehhez kamerák, akusztikus érzékelők, speciális radarok és rádiófrekvenciás detektorok együttesére van szükség.

A gyártók hangsúlyozzák: több technológia már most elérhető, így az EU és NATO tagállamai előtt az a feladat áll, hogy eldöntsék, mely eszközöket vásárolják meg, hová telepítik őket, és miként illesztik be a NATO lég- és rakétavédelmi rendszerébe. Az iparág szerint a sikerhez nemcsak fejlesztésre, hanem összehangolt integrációra is szükség lesz. Camille Grand, az Európai Repülőipari, Biztonsági és Védelmi Ipari Szövetség főtitkára szerint

az EU-nak és a NATO-nak kéz a kézben kell dolgoznia ezen a projekten.

A vállalatok ugyanakkor eltérően ítélik meg, milyen gyorsan lehet megvalósítani a rendszert. Az Alpine Eagle vezetője szerint, ha megvan a politikai akarat, akár egy éven belül működhet, míg a német védelmi miniszter, Boris Pistorius szerint a projekt „nem valósítható meg három-négy éven belül, vagy akár még hosszabb idő alatt sem”. Kaja Kallas, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője a BBC szerint kijelentette: a falnak „2027 végére teljesen működőképesnek kell lennie”, ami az Oroszország elleni védelem megerősítését és a 2030-ra kialakuló esetleges konfliktusokra való felkészülést célzó törekvés része.

A terv egy drónok figyelésére, semlegesítésére, lelövésére alkalmas komplexum, de a költségekről egyelőre nincs információ. A várható kiadást és a lehetséges elkészülési időt azért is nehéz megbecsülni, mivel még az a határszakasz sincs meghatározva, amelyen végighúzódhat az új védvonal. Az uniós- és NATO-tárgyalásokon információk szerint csak annyi hangzott el, hogy a „keleti határ” védelméről – a Baltikummal kezdődő keleti fronttól a déli/adriai vagy fekete-tengeri szakaszokig – van szó, de a terv nem ad meg egyetlen, végleges hosszt. Emmanuel Macron francia elnök ennél hosszabb szakasszal számolt, úgy fogalmazott a Politico szerint, hogy

nincs tökéletes fal Európa számára, egy 3000 kilométeres határról beszélünk, teljesen megvalósíthatónak gondolják? A válasz: nem.

Vadászgépektől a lézerfegyverekig

A drónfal a tervek szerint több szinten működne: az észlelést mikrofonok, akusztikus rendszerek, különböző lokátorok és radarok, valamint vizuális megfigyelő eszközök és műholdas rendszerek segítenék. Ez kiegészülhet lakossági applikációkkal, amelyek többszörös bejelentések alapján segítenék meghatározni a drónok helyét és irányát. A beérkező adatokat mesterséges intelligencia dolgozná fel, kiszűrve a háttérzajt és kiemelve a katonai célú eszközök jelét, majd az azonosítás és követés után aktív vagy passzív semlegesítő egységek lépnének működésbe.

SZEREPET KAPNÁNAK HAGYOMÁNYOS ELFOGÓ LÉGVÉDELMI RAKÉTÁK ÉS VADÁSZGÉPEK, ELEKTRONIKAI HADVISELÉS FORMÁJÁBAN IRÁNYÍTOTT ELEKTROMÁGNESES IMPULZUSOK AZ ESZKÖZÖK ELEKTRONIKÁJÁNAK LEÁLLÍTÁSÁRA, LÉZERFEGYVEREK A CÉLZOTT SEMLEGESÍTÉSRE, TOVÁBBÁ DRÓNELFOGÓ-DRÓNOK, AMIK HÁLÓVAL VAGY NEKIÜTKÖZÉSSEL NEUTRALIZÁLNÁK A BETOLAKODÓ EGYSÉGEKET.

Szakértők szerint a műszaki megoldások elméletileg léteznek, de a védvonal hatékony és biztonságos működéséhez elengedhetetlen az államok közötti együttműködés, az eszközök összehangolása, a folyamatos tanítás és karbantartás. Kaiser Ferenc, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense lapunknak a finanszírozás, valamint az irányítás kérdéskörét is felvetette, mert a skálázhatóság, költségek és a túlterhelés elleni védelem különösen kritikus kérdések. Gyarmati István biztonságpolitikai szakértő úgy látja, olyan rendszer épülhet, amely egy csendben, 50 méteres magasságban lopakodó drónt ugyanúgy el tud fogni, mint egy ballisztikus rakétát.

Lézerfegyver lehet a drónok elleni gyógyír

A The Times írója szerint Európát nem tudja teljesen megvédeni egy „drónfal”. Mark Galeotti kiemelte: „a fal kifejezés megtévesztő retorika – hasonló, mint amikor Donald Trump azt ígérte, hogy aranykupola-szerű rakétavédelmi pajzsot épít az Egyesült Államok köré. Mindez rengeteg időt és pénzt igényel, és soha nem fog teljes védelmet biztosítani vagy áthatolhatatlan pajzsként működni.” A drónfal emellett párhuzamba állítható Izrael és Ausztrália védelmével is, ahol már lézerfegyverekkel válaszolnak a kihívásokra.

A LÉZERFEGYVEREK HATÉKONY MEGOLDÁST JELENTHETNEK: GYORSASÁGBAN FELVESZIK A VERSENYT A DRÓNOKKAL, DE TÖBB CÉLPONTOT IS KÉPESEK EGYSZERRE KIIKTATNI, EMELLETT JÓVAL OLCSÓBBAN LEHET ŐKET MŰKÖDTETNI ÉS SZINTE KORLÁTLAN MENNYISÉGŰ LŐSZERREL BÍRNAK.

Kis-Benedek József katonai szakértő a drónfallal kapcsolatban a megkeresésünkre rámutatott, hogy „egyelőre csak ötlet van, hogy ezt meg kellene valósítani, de ezzel kapcsolatban semmiféle kompromisszum nincs”. Úgy látja, ez egy több éves folyamat, aminek meg kell találni a technikai adottságait, aztán figyelembe kell venni, hogy milyen az adott nemzet igénye, hogyan lehet ezt összekapcsolni az EU vagy a NATO elvárásaival.

A lézerfegyver egyelőre még kísérletek alatt áll. Egy nagyon jó eszköz a drónok megsemmisítésére. Egy lövés, egy találat, nagyon hatásos és viszonylag olcsó. Hogy a technológia mikor kerül Európába, az Európai Unió honnan vásárolja, ki gyártja majd, ez még kérdéses

– mondta a katonai szakértő. Hangsúlyozta: az izraeli Vaskupola-rendszerrel az elképzelés csak abban mutat hasonlóságot, hogy három szinten tervezik alkalmazni, de még ez sincs eldöntve. „Meg kellene találni a módját, hogy az alacsony, a közepes és a nagy magasságú támadóeszközök ellen az európai védelem hogyan készüljön fel” – tette hozzá.

Kis-Benedek József katonai szakértő 2025. március 10-én

Fotó: Papajcsik Péter / Index

Az izraeli Iron Beam szálas lézert használ célpontjai megsemmisítésére, a fenyegetést egy felületi rendszer érzékeli. A lézeres légvédelem előnye, hogy sokkal olcsóbb, mint az elfogórakétákkal működő Vaskupola, amelynek rakétái darabonként több tízezer dollárba kerülnek. A Fénypajzs mindössze két dollár értékű elektromos energiát használ fel „lövésenként”. Több országban, köztük az Egyesült Államokban is vannak már tesztelési szakaszba eljutott lézeres elfogóeszközök, de még egyik teljesítménye sem éri el az izraeli Fénypajzsét.

Izrael által kifejlesztett Iron Beam lézeres rakétavédelmi rendszer

Fotó: Israel Defence Ministry / Reuters

Egy ausztrál cég nemrég mutatta be az Apollo High Energy Laser Weapon rendszert, amely akár 150 kilowatt teljesítménnyel képes működni. Újítása, hogy saját belső áramforrással bír, lehetővé téve, hogy egyszerre akár 200 közepes méretű drónt is megsemmisítsen. Az eszközön két lézer helyezkedik el, melyek három kilométeres távolságban is képesek drónok likvidálására, de 15 kilométerre megbéníthat optikai szenzorokat, lefedettsége 360 fokos, és 700 milliszekundum alatt 60 fokot képes célpontja felé fordulni. Oroszország közben úgy döntött, a következő években tovább fejleszti a nukleáris pajzsot, amelyet a szuverenitás garanciájaként emlegetnek.

Cél a költséghatékonyság

Bendarzsevszkij Anton külpolitikai- és biztonságpolitikai szakértő elmondta, jelen helyzeben „azt látjuk, hogy a drónok szerepe hirtelen rendkívüli módon felértékelődött. Korábban fel sem vetődött, hogy a drónokkal szemben kellene ilyen komplex védelmet kiépíteni az Európai Unió vagy a NATO határainál, mert a korábbi katonai technológiák ezt nem indokolták”.

A drónfal alapvetően három komponensre épül. A legfontosabb az észlelés. Ide tartoznak a kinetikus és szenzoros eszközök. A második olyan elektronikus védelem, amivel első körben megpróbálják megzavarni a drónokat, lehetőség szerint földre kényszeríteni azokat. A harmadik komponens pedig olyan rendszerek telepítése, amelyek akár le is tudják vadászni a pilóta nélküli légijárműveket. Kifejlesztés alatt állnak lézerek, légvédelmi ágyúk, drónokat elfogó drónok, amelyek akár hálót is kilőnek. Ezügyben a legfontosabb kérdés, hogy milyen hatékony és egyben olcsó védelmet lehet kiépíteni az ellenfél drónjával szemben

– hangsúlyozta, megjegyezve, hogy az sem megoldás, amikor rakétával lőnek ki egy drónt, tekintettel arra, hogy egy rakéta ára több százezer dollár is lehet, miközben egy drón tíz- vagy húszezer dollárba kerül. „Ez nem túl arányos vagy szimmetrikus” – mondta, rámutatva, hogy ha valóban megvalósul a drónfal ötlete, az a világon az első ilyen projekt lesz a maga nemében.

Bendarzsevszkij Anton 2024. november 18-án

Fotó: Kaszás Tamás / Index

Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatója rámutatott: „fontos nagy közös projekt” az adatcsere, ami egy példa nélküli helyzet, így felvetődik a kérdés, hogy milyen gyorsan lehet egy ilyen rendszert kiépíteni. „Egy több mint 3000 kilométeres területet kell felszerelni észlelési eszközökkel, szenzorokkal, kamerákkal, radarokkal, biztosítva a védelmet, ami nem kis feladat, és nem is tűnik olcsónak” – zárta szavait a szakértő.

(index.hu)