A Mester és Margarita – Bulgakov klasszikusa a szatmári színpadon

Május 2-án 19 órai kezdettel mutatta be a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata Bulgakov világszerte ismert regényének Kozma András által készített színpadi változatát, A mester és Margarita című előadást.

A produkció rendezője Sardar Tagirovsky, a társulat állandó rendezője, akit az elmúlt években a Raszputyin, a Csongor és Tünde, valamint a Mizantróp, avagy a kirakat rendezés alatt című előadásokon keresztül ismerhetett meg a szatmári közönség.

„Alkalmazott rendezőnkkel, Sardar Tagirovskyval mindig hosszan keresgélünk, őrlődünk, amíg megtaláljuk a megfelelő darabot, de szinte mindig nagy fába vágjuk a fejszénket, olyan kihívást keresve, aminek tétje van az ő és az egész társulat számára.
Az idei évadban a legutolsó pillanatig nem találtuk “az igazit”. Emlékszem, az évadkezdő társulati gyűlés előtti hajnalon, a semmiből pattant ki a cím - és ő azonnal fellelkesült. Hatalmas nyereség, hogy Kozma András, az orosz drámairodalom kiváló ismerője és fordítója, a Nemzeti Színház dramaturgja, elvállalta ezt a munkát és egy teljesen új fordítást és adaptációt készített az előadáshoz. Bár a próbafolyamatot rengeteg kihívás nehezítette, a végeredmény egy szép, érzékeny, látványos és mély előadás lett, amely a társulat számos tagjának kínált kiváló megmutatkozási lehetőségeket, jó szerepeket. Azt gondolom, sikerült a világirodalom e korszakalkotó, kiemelkedő klasszikusának rangjához méltó színházi formát, látványt, zenét, színpadi költészetet és legfőképp alakításokat felvonultatni, egy erős rendezői vízió és azzal tökéletesen harmonizáló adaptáció szellemében” - mondja Bessenyei Gedő István, a Harag György Társulat művészeti igazgatója.

Bulgakov műve egy csonka kézirat formájában élte túl azokat az éveket, amelyek nem kegyelmeztek a szabad vélemények kifejezésének és vállalásának. Az írás eszményiségéből fakadóan képes volt tisztán megkérdőjelezni a Szovjet Birodalom és Sztálin létjogosultságát.

„Feltevődik a kérdés, hogy egy ilyen regény miért kíván színpadi adaptációt és rendezést... Erre aligha tudom a választ. Egy dologban lettem biztos a próbák során: egy igazi, mély mű képes tanítani az embert. Képes segíteni az embernek jobbá válni. Hiszen valahol olyan, mint a szerelem. A Mester és Margarita sosem lett végleges, befejezett regény. Talán sohasem lehet végleges dráma és színházi előadás sem. A Mester és Margarita felhívás keringőre. Egy teszt arra vonatkozólag, hogy mennyire vagyunk önmagunk egy regény olvasása vagy írása, egy előadás nézése vagy megalkotása vagy akár az életünk felfedezése közben. Egy regényt lehetetlen teljes komplexitásában bemutatni. Mi sem vállalkozunk erre a feladatra. Arra viszont igen, hogy bemutassuk azt a kalandvágyat és végtelen erőt, ami az emberben képes téren és időn kívül létezni, ha figyel a jelekre és arra, hogy sosincs egyedül igazán” – mondja Sardar Tagirovsky rendező.

A Mester és Margaritát a világirodalom egyik alapműveként, mindamellett a szerző legrejtélyesebb alkotásaként tartják számon, amit sokféleképpen értelmeztek és feldolgoztak már. Bulgakov a szatíra, a groteszk és a fantasztikum eszközeivel fest szuggesztív képet az 1920-30-as évek Szovjetuniójáról, emellett személyes élettörténetét is belefűzve mutatja meg a történelem káoszában vergődő, hívő és hitetlen, nagyravágyó és tétován botladozó emberek örök dilemmáit. Ikonikussá váltak a regényben szereplő figurák is: Woland, aki egyszerre a démoniság és a felsőbb igazságszolgáltatás képviselője, a Mester, aki a szabad szellem és a magasabbrendű alkotóművész örök jelképe, a gyönyörűséges Margarita, aki maga a mindent feláldozó nőiesség, illetve a Mester által írt regény sajátos, apokrif Jézus-alakja, és a szörnyű fejfájással küzdő Pilátus, aki felismeri ugyan az isteni igazságot, de nem tud túllépni gyávaságán. Színpadi változatunkban egy nagyszabású és látomásos, karneváli hangulatú, groteszk misztériumjátékként jelenik meg a Mester és Margarita fájdalmasan szép boldogságkeresése, melynek során a nézők megmerítkezhetnek Bulgakov művének abszurd humorában és filozofikus mélységeiben is.
(Kozma András, az előadás dramaturgja)

Az előadás szereplői: Frumen Gergő, Sosovicza Anna, Rappert-Vencz Gábor, Szabó János Szilárd, Nagy Orbán, Keresztes Ágnes, Orbán Zsolt, Rappert-Vencz Stella, Bogár Barbara, Varga Sándor, Erdei Máté, Péter Attila-Zsolt, Gál Ágnes, Diószegi Attila, Laczkó Tekla, Poszet Nándor, László Zita és Budizsa Evelyn.

A produkció díszleteit Sós Beáta, jelmezeit Mihály Katalin tervezte, zeneszerzője Bakk-Dávid László, koreográfusa Bordás Attila volt. Light designerként Markó Zsolt, a rendező munkatársaként Demeter Mark Cristopher, a zeneszerző munkatársaként Bodoki-Halmen Zsolt segítette az előadás létrejöttét. Ügyelője Szabó Ritta, súgója Simionaș Varga Anna volt, fénytechnikusként Kecskés Lénárd, hangtechnikusként Botos Gergő működik közre.