rmdsz
2024. június 20., csütörtök Rafael napja
árfolyam:
1 euro = RON
1 dollár = RON
100 forint = 0 RON

Tömegek a Brâncuși-kiállítás bejáratánál

| Vélemények 0 | Nyomtatom | A+ | A-

A valaha volt legnagyobb Brâncuși-kiállítás látható a temesvári Szépművészeti Múzeumban. Érdemes végigállni a bejárat előtt kacskaringózó sort, mert odabenn csoda fogad bennünket.


A Temesvár 2023 – Európa Kulturális Fővárosa projekt lehetővé tette, hogy műalkotásokat kölcsönözzenek többek között a párizsi Pompidou Központtól, a londoni Tate Múzeumtól és a Guggenheim Alapítványtól, így hosszú évtizedek óta először a művész honfitársai is megismerhetik az absztrakt művészet úttörőjét. Brâncuși, hátat fordítva a klasszikus ábrázolásmódnak, letisztult, minimalista formákkal változtatta meg a világ szobrászatról alkotott elképzeléseit, avantgárd művészi technikájával pedig olyan iskolát teremtett, amelyhez sok kortárs művész csatlakozott.

„A műalkotást tökéletes bűncselekményként kell létrehozni. Folt és a szerző nyomai nélkül.”

Október eleje óta a valóságban, de az online térben is gyakran látom, hogy Temesvár, Európa kulturális fővárosa a valaha volt legnagyobb Brâncuși-kiállítást hirdeti, de mindeddig nem szántam rá magam, hogy regisztráljak, vagy beálljak a temesvári Szépművészeti Múzeum előtt utcákon át kígyózó sorba, hogy láthassam a műveket, amelyeket kisdiákkorom óta ismerek, hiszen a múlt század Romániájában már az elemis tankönyvek is tele voltak a világhírű szobrászművész munkáival.

Érthető, miért ostromolják a múzeum bejáratát két hónap után is tömegek: utoljára 1970 nyarán volt hasonló jelentőségű Brâncuși-kiállítás Romániában. Akkor a Román Szocialista Köztársaság Művészeti Múzeuma rendezett retrospektív bemutatót az egyesült államokbeli és a franciaországi múzeumok tulajdonában lévő alkotásokból. A kommunistáknak szükségük volt Brâncuși nevére, hogy a Nyugat számára hitelesnek tűnjenek. Az a körülmény, hogy a művész soha nem szakította meg a kapcsolatait Romániával, a kommunista propaganda kezére játszott.

 

 

Amióta végre sikerült bejutnom vagy inkább bemenekülnöm a szakadó eső elől a kiállítótérbe, időről időre visszatér bennem a döbbenet: micsoda zsenialitás maradt volna örökre rejtve, ha a kis Constantin hallgat a szüleire, a juhok mellett marad, és nem szökik meg harmadszor is otthonról, hogy Târgu Jiuban, a legközelebbi városban alig 11 évesen inasnak álljon. Kétségtelen, hogy a 147 éve született művész zsenialitásának kibontakozásához nemcsak erre az egyetlen gyermekkori döntésre volt szükség, de valószínűleg ugyanez a bátorság és határozottság vezérelte Brâncușit akkor is, amikor forradalmian új elképzeléssel félresöpörte a klasszikus formákat, és a konkrét alakzaton túli lényeg, a lét mögötti gondolat keresésére indult.

Egy vámhivatalból indult a művészet forradalma

A forradalom egy műalkotás kapcsán, New York vámhivatalában robbant ki, és vált az egész világ számára megkerülhetetlenné. A kiállításon is látható a művészi kánon bővítését kiváltó mű, a „Brâncuși kontra USA” per tárgya: a Madár a levegőben, amelyet 1927-ben Párizsból New Yorkba, a Brummer Galériában rendezett kiállításra küldött. A vámtisztviselők nem ismerték el a tárgyat műalkotásként. Háztartási cikknek minősítették, és vámot vetettek ki rá.

 

Constantin Brâncuși: Madár a levegőben (1928)

 

Brâncuși úgy tudta megragadni a repülés közben elegánsan szárnyaló madár mélyebb valóságát, olyan mértékben mellőzte a hagyományos ábrázolási formát, hogy a vámosoknak – hiába is keresték – nem sikerült a művében felfedezniük a madarat. Az egyesült államokbeli vámhivatalok akkori definíciója szerint egy műalkotás „faragással vagy öntéssel készült reprodukció, valamilyen lény vagy tárgy utánzata”, ezért az erre felkent szakértők nem látták indokoltnak a műtárgy-kategóriába sorolást. Brâncuși azonban panaszt nyújtott be az amerikai bírósághoz – és nyert. A tárgyaláson mások mellett Frank Crowninshieldtől is megkérdezte a bíró, hogy lát-e a szóban forgó fémrúdban bármi madárra emlékeztetőt. A neves műkritikus a MoMa, a New York-i Modern Művészetek Múzeuma honlapja szerint így érvelt: „A repülés sugallatát, kecsességet, törekvést, lendületet, gyorsaságot sugall az erő és a szépség jegyében; megjeleníti mindazokat a tulajdonságokat, amelyeket a madarak hordoznak.”

A bírónak a művészet anakronisztikus meghatározását felülírva kellett meghoznia a döntést, és a győzelem Brâncuși művészi hitvallásának még szélesebb körben való elterjedését eredményezte. A román művész előtt valamennyi szobrász arra összpontosított, hogy a modellt minél hűségesebben ábrázolja. Paradox módon ő is ugyanezt állította magáról, csakhogy ő a modell belső, rejtett valóságából, a metafizikájából indult ki, nem pedig a megjelenéséből – olvasható a kiállításon.

Csók előtt és csók után

A mértani formákból született absztrakt szobrászat egyik legelegánsabb darabja a fő helyet foglalja el az egyik teremben. A Fiatal férfi torzójának polírozott felületéről alig bír továbbsiklani a szemem, pedig a legkíváncsibb a nagy kedvencre vagyok.

 

Constantin Brâncuși: Fiatal férfi torzója (1923)

 

És íme: a biztonságiak figyelmének kereszttüzében, egy bensőséges hangulatú, aprócska teremben elhelyezve ott az alkotás, amely mellett levegőt is csak csendben merek venni. A mészkőbe faragott Csók annak a sorozatnak az első darabja, amelyen Brâncuși negyven éven át dolgozott. Rodin Csókja jut róla eszembe és a talán szándékos ellentét a két kompozíció között. Míg Rodin ölelésbe torzuló szerelmeseinek feszültségét az egymáshoz simuló ajkak közvetítik, Brâncuși nyolc évvel később született alkotása mellőzi a test ábrázolását, és az ajkak hangsúlya helyett a szemekre irányítja a figyelmünket: ez a Csók már inkább a tekintetek csókja. És a 20. század első modern szobra.

 

Constantin Brâncuși: A csók (1907)

 

Mielőtt rátérnénk annak latolgatására, hogy melyik volt hamarabb, az alma-e vagy a fája – azaz hogy Brâncuși hasonlóan kiemelkedővé vált volna-e Rodin munkája nélkül –, vegyük szemügyre, milyen kuriózumokat rejteget még a román mester életrajza. Szembeötlő a kövekben rejlő potenciál iránti csodálata: gyermekként, a Beszterce folyó partján sétálva későbbi emlékezése szerint olyan formájú köveket gyűjtött, amelyek „képesek örömet szerezni az embereknek”. Akad a múltjában egy fájdalmas apai fenyítés is. Talán nem ördögtől való az a feltételezés, amelyet Alexandru Buican életrajzi író fogalmazott meg: Brâncuși egyéni látásmódjának kialakulásához az is hozzájárulhatott, hogy igen korán felfedezte, hogy más szögből is lehet szemlélni a világot. Az új perspektívára háromévesen csodálkozhatott rá, miközben fejjel lefele pozícióban szenvedett el egy kiadós verést, amellyel apja leckéztette meg, amiért előző nap a friss gyümölcspárlatból nagyokat kortyolva alkoholkómába zuhant.

Nem volt átlagos gyerek, és nemcsak azért, mert az első két elemi unalmas óráit azzal töltötte, hogy ábrákat vésett a padba, hanem olyan, a feljegyzésekből ismert szokásai miatt is, hogy órákon át szemrebbenés nélkül figyelte a fazekasokat, vagy hogy a juhnyájukat terelő pásztorokkal tartott a hegyektől a tengerig tartó vándorlásukon, miközben csodatörténeteiket hallgatta, például arról a madárról, amely szebb és hatalmasabb volt a többinél, emberi hangon beszélt, és visszarabolta a sárkánytól a pásztorfiú szerelmét.

„Repülés, micsoda boldogság!”

Ez a mottó Brâncuși egész munkásságát végigkísérte. Visszaköszön a monumentális Végtelen oszlopban is (a kiállításon a párizsi Centre Pompidou fából készült változata látható), amelyet 1937-ben Târgu Jiuban emelt, és amely másfajta szárnyalás: az Istenhez emelkedés, az ember és a világegyetem kapcsolódásának szimbóluma.

 

Constantin Brâncuși portréja és a Hal a vízben című alkotása a Temesvári Nemzeti Művészeti Múzeumban

 

Filmvászonra kívánkozik a történet: a kisinasból felnőtté váló Brâncușit a munkaadója mesteriskolába íratta, a 18 éves ifjú Târgu Jiuban megtanult írni-olvasni, majd nyolc évvel később, a bukaresti Szépművészeti Iskola és egy rövid müncheni kitérő után, 1907-ben már Auguste Rodin párizsi műhelyébe látogatott. De csak három hónapot töltött ott. Igazi művészi kibontakozása akkor kezdődhetett, amikor elhagyta a mester műhelyét, mert szerinte „a nagy fa árnyékában semmi nem nő”. A következő években születtek meg leghíresebb munkái, a sok művészre, például Modiglianira is hatást gyakorló sorozatai, mint az Alvó múzsa, a Csodamadár vagy a Pogány kisasszony, amelyek közül sokat Párizsban és Bukarestben is kiállított. Paradox módon az Egyesült Államokban is óriási visszhangot kiváltó szobrait már műgyűjtők vásárolták, amikor 1914-ben a román belügyminisztérium elutasította egyik emlékműtervezetét.

 

Előtérben Constantin Brâncuși: Pogány kisasszony I. (1950-ben készült variáció az 1912-es eredeti után)

 

Soha nem szakadt el szülőhazájától. Aggódva figyelte Párizsból a világháború romániai következményeit, és párbeszédben maradt honfitársaival, művészbarátaival.

A temesvári kiállítás visszautal erre a kötődésre, felidézi Brâncuși Romániához való ragaszkodását. A lágy megvilágítás, a terek intim hangulata egyszerre csak kevés látogató számára teszi lehetővé a belépést, ez a magyarázat arra, hogy miért kacskaringózik még most is sor a múzeum épülete előtt. Több tízezer belépőjegy kelt már el, de 2024 január 28-áig még van egy kis idő bejutni.

(kultura.hu)

VÉLEMÉNYEK, cikk kommentek



Reklam


Uj Szo

PIACZ, apróhirdetések

Ingyenes hitelek vállalkozás indításához Komoly és gyors magánhitel Hitelt keres tevékenysége felélesztésére, akár egy projekt (...)

Ingyenes hitelek vállalkozás indításához Komoly és gyors magánhitel Hitelt keres vállalkozása felélesztésére, akár pénzre van (...)

Ingyenes hitelek vállalkozás indításához Komoly és gyors magánhitel Hitelt keres vállalkozása felélesztésére, akár pénzre van (...)

adj fel hirdetést
n
tmh
Reklam
Reklam
Reklam
banyavidek