Interjú Várady Csongorral – a Főtér Fesztivál egyik szervezőjével

A Főtér Fesztivál nemcsak a koncertekről és a forgatagról szól, hanem arról a hatalmas háttérmunkáról is, amit egy elhivatott csapat végez hónapokon át. Mai interjúalanyunk Várady Csongor, aki idén is azért dolgozik, hogy szeptemberben a legszínesebb élményekkel töltsük meg a főteret. Csongorral beszélgettünk az idei újdonságokról, kihívásokról és arról, mi inspirálja őt szervezés során.

Mi az, amit kívülről nem látnak az emberek a szervezesben?

Ami először eszembe jut, az az, hogy mennyire sok munka, egyeztetés és beszélgetés van a háttérben, amire az emberek nem is gondolnak. Nekem például rengeteg együttessel és híres emberrel kellett felvennem idén a kapcsolatot azért, hogy kiválogathassuk a legjobb koncerteket és programokat az idei fesztiválra. Olyan alkotókról van szó, akikkel korábban sohasem gondoltam volna, hogy valaha személyes kapcsolatba kerülhetek – még ha ez a valóságban csak pár e-mail erejéig tartott is.

Tudsz mondani ilyen hírességet?

Maradjon ez inkább csak az én titkom. 

Fejezd be a mondatot: A Főtér fesztivál azért különleges, mert…

...mert szerintem ilyen egy igazi közösségi fesztivál. Nehéz még egy olyan rendezvényt találni, amely ennyire a helyi közösségre támaszkodik. Itt szinte mindenki, aki megfordul a téren, valahogy, valamikor már hozzájárult a szervezéshez: kicsiben vagy nagyban támogatta, adományozott, programot valósított meg, vagy önkéntesként segítette ezt a városi ünnepet. Ezért érzik ezt a nagybányaiak sokkal inkább a magukénak más fesztiválokhoz képest. Ez nem csupán egy olyan esemény, amire a látogatók csak kisétálnak egy koncert vagy egy program kedvéért, hanem egy olyan ünnep, amit közösen építettünk az elmúlt 21 év alatt. Ez a MI fesztiválunk!

Milyen szempontok alapján állítjátok össze a programot? 

Az elsődleges cél mindig az, hogy minél több ember igényét kielégítsük. Vannak olyan programok, amik már hagyományosnak mondhatóak, mert tudjuk, hogy a közönség szereti őket, és minden évben nagyon sikeresek. Ezek természetesen maradnak, a fennmaradó helyeken pedig zsonglőrködünk a régi és az új ötletekkel. Emellett mi magunk is járunk más fesztiválokra, néha egy-egy trendet is meglovagolunk, és úgy általában igyekszünk tájékozódni, hogy éppen mire van kereslet. Nézzük, mi nem volt még Nagybányán, mi az, ami működik, és mi az, amiben mi, szervezők is fantáziát látunk.

Mire vagytok idén a legbüszkébbek? 

A romániai és magyarországi változó politikai és gazdasági környezetben idén szerintem egy extra komplikált évnek nézünk elébe. Ezért sok furfang, okosság és kreativitás is kell a szervezésbe, hogy hozzuk azt a szintet, amit az emberek elvárnak tőlünk. Ha sikerül úgy megszervezni az idei fesztivált, hogy a közönségnek ebből semmi ne tűnjön fel, akkor én arra leszek a legbüszkébb.

Számodra személyesen mit jelent ez a fesztivál?

Számomra a fesztivál ma már leginkább felelősséget jelent. Nagybánya és Máramaros megye legnagyobb rendezvényeként hatalmas a súlya annak, hogyan bánunk a város bizalmával és az erőforrásokkal; el kell érnünk, hogy mindenki úgy érezze: megérte belénk fektetni az energiát és a bizalmat. Hogy csak egy példát említsek: a fesztivál az az egyetlen alkalom az évben, amikor nagyobb, ismertebb zenekarokat hozhatunk el a városba, olyanokat, akiket több ezer ember akar látni és hallani. Egyáltalán nem mindegy tehát, kik mellett döntünk. Fontos, hogy valóban szórakoztassunk, megszólítsuk a fiatalokat, és minőségi zenét nyújtsunk. Ez nem egyszerű döntés, de valakinek meg kell hoznia, és ez most a mi feladatunk.

De hogy ne csak a szervezői oldalról beszéljek: nekem személyesen a fesztivál magát a közösséget jelenti. Emlékszem, az első fesztivál idején még csak nyolcadikos voltam. Amikor kimentem a térre, és láttam, hogy a helyi magyarság összefog, együtt tesz-vesz, szervez, és közösen hoz létre valami hatalmasat azért, hogy mások jól érezzék magukat... az a közösséghez tartozás érzése volt. Kevés ehhez fogható katartikus élményem volt az életben.

(Lejegyezte: Maksay Dóra)