Jókai a máglyán és a könyvespolcon

Jókai Mór a legnépszerûbb magyar romantikus író emlékét Nagybányán a liget is õrzi, amelyben 1876-ban sétált. Jókai a XVIII. századi Nagybányát is felidézi Pintye Grigorról szóló elbeszélésében.

Nevét elõször 1949-ben Felsõbányán Papp László mérnök úr könyvtárában láttam. A késõ õszi bágyadt napfényben az egyik polcon a Nemzeti Kiadás 100 kötete aranylott.

Még ugyanabban az évben városkánk 7 osztályos magyar tannyelvû iskolájában a magyar órára kopogtatás nélkül lépett be a városi szakszervezeti bizottság elnöke. Felszólította a fiúkat, hogy szaladjanak  haza kosarakért, zsákokért, mert a volt Polgári Olvasókör könyveit át kell vinniük a néptanács épületébe.

- Ezeket a könyveket bezúzzák, elégetik, mert akadályoznak minket a szocializmus, a napfényes jövõ építésében - szónokolt a vakbuzgó aktivista.

- Remélem, hogy Jókai mûveit megõrzik - jegyezte meg halkan Lévai Piroska, a magyartanárnõnk.

- Az õ könyveit is megsemmisítjük, mert Jókai az imperialisták ügynöke. Mi könyörtelenül lesújtunk az osztályellenségre. Éppen ma láttam  az olvasókörben Jókai néhány könyvének a címét. Az új földesúr, Az aranyember, A régi jó táblabírák azt bizonyítják, hogy Jókai a népnyúzó urakat, az aranyat dicsõítette - magyarázta hadonászva a szakszervezeti elnök.

Az osztályunk táblája feletti képrõl Sztálin elvtárs mosolyogva tekintett le hûséges hívére.

Néhány óráig cipeltük a több nemzedék által forgatott könyveket a néptanács udvarára. Irodalomszeretetem legyõzte a félelmet, és a félhomályos könyvtárban villámgyorsan az ingem alá dugtam Jókai Sárga rózsa címû regényét. Ezért a tettemért ma sem érzek lelkiismeretfurdalást. 

Napjainkban Jókai mûveit nem fenyegeti sem a máglya, sem a papírzúzda. Mûveit városukban kikölcsönözhetjük a Bodnár Gáspár Könyvtárból, a városi könyvtárból, Nagybányán pedig a Teleki  Magyar Ház  könyvtárából. Sajnos, sokan nagyon ritkán vesznek  könyvet a kezükbe.

Boczor József

Bányavidéki Új Szó